Huawei FreeBuds Pro 5 teszt: végre egy „Pro” füles, aminél nem csak a név PRO!

Az utóbbi időben egyre több fül- és fejhallgató fordul meg nálam, ami egyrészt jó, mert szeretem ezt a kategóriát, másrészt viszont kicsit veszélyes is, mert egy idő után nagyon nehéz meglepni az embert. A legtöbb prémium TWS füles ma már nagyjából ugyanazokat a kulcsszavakat puffogtatja: zajszűrés, térhangzás, többpontos kapcsolat, adaptív EQ, AI ez, smart az. A dobozon minden tökéletesnek hangzik, aztán a valóságban általában mindig van valami apró, vagy épp nem is annyira apró kompromisszum, ami kizökkenti az egészet.

A Huawei FreeBuds Pro 5 viszont már az első pár nap után azt az érzést adta, hogy itt most tényleg nem csak egy újabb „papíron nagyon erős” fülesről van szó. Ezt a modellt konkrétan magammal vittem Barcelonába az MWC-re, használtam repülőn, metrón, városi zajban, két telefonnal egyszerre, hosszabb séták alatt, hívásokhoz, videókhoz, zenére, szóval nem kíméltem. És három dolog viszonylag gyorsan ki is rajzolódott. Az egyik a gesztusvezérlés, ami végre nem idegesítő tapogatás, hanem tényleg működő megoldás. A másik a fejkövetős térbeli hangzás, ami nálam először nem csak egy demó funkció volt, hanem valóban használható élmény. A harmadik pedig a hangzás, mert a FreeBuds Pro 5 egyszerűen olyan szinten szól jól, hogy ott már nem nagyon akar az ember marketingről beszélni. Ott már inkább csak hallgatja.

Prémium csomagolás, minimális tartozékokkal

A Huawei csomagolása továbbra is hozza azt a visszafogott prémium vonalat, amit a márkától megszokhattunk. Nincs túldíszítve, nincs tele harsány ígéretekkel, inkább azt akarja sugallni, hogy itt nem egy olcsó impulzusvásárlás tárgya pihen a dobozban, hanem egy felső kategóriás kiegészítő. A fedél alatt rögtön ott van maga a FreeBuds Pro 5 a töltőtokban, alatta pedig a dokumentáció és a különböző méretű szilikon illesztékek. A Huawei négy méretet ad a füleshez, XS-től L-ig, ami elsőre nem tűnik nagy dolognak, de egy in-ear modellnél a megfelelő illeszkedés a fél termékélményt meghatározza. Ha nincs jó zárás, oda a basszus, gyengébb lesz az ANC, bizonytalanabb a viselés, és az egész prémium hangzásról szóló sztori rögtön billegni kezd. A gyártó saját anyaga szerint is kifejezetten a stabilabb és kényelmesebb tömítésre optimalizálták a kialakítást, és ez a gyakorlatban is érződik.

Ami már kevésbé meglepő, de továbbra is vitaképes pont, hogy a dobozban nincs töltőkábel. Már adapter hiányán rég nem lepődik meg senki, de itt konkrétan kábel sincs, csak maga a füles, a tok, a gumiharangok és a papírmunka. Lehet ezen felhúzni a szemöldököt, de őszintén szólva van benne logika: aki ilyen kategóriás fülest vesz, annak jó eséllyel van otthon több USB-C-s töltője és kábele is. Ettől még nem mondom, hogy tapsolok neki, de világvége sincs belőle.

Dizájn, amit nem kell magyarázni

A FreeBuds Pro 5 egyik legnagyobb erénye, hogy kézbe véve rögtön érződik rajta: ez egy rendesen összerakott termék. Én személy szerint szeretem azokat a kütyüket, amelyeknek van fizikai jelenlétük. Amikor nem azt érzed, hogy egy újabb könnyű műanyag bigyót emelsz fel az asztalról, hanem van benne anyag, karakter és valamiféle tudatosság. A Huawei itt ezt nagyon jól eltalálta.

A töltőtok matt felületet kapott, ami apróságnak tűnik, pedig nem az. A fényes tokok az első héten még szépek, a harmadik hétre már tele vannak hajszálkarcokkal, a második hónapban pedig úgy néznek ki, mintha kulcscsomóval együtt mosták volna ki őket egy farmerzsebben. A matt kivitel sokkal hálásabb, kulturáltabban öregszik, és a tok így hosszabb távon is prémiumabb benyomást kelt. A formája kompakt, zsebbarát, a zsanér rejtettebb, integráltabb lett, a gyártó pedig külön kiemeli az új bevonatot és a tokon lévő fénygyűrűs állapotjelző rendszert is, amely különböző színekkel mutatja a töltöttséget vagy a párosítási módot. A színek között homok, szürke, fehér és kék szerepelnek, utóbbinál vegán bőrös kivitelről is beszél a Huawei.

A fülhallgatók mérete is jól el lett találva. A Huawei saját adatai szerint a Pro 5 az előző generációnál 10 százalékkal kisebb, a fülbe ülő rész 7,5 százalékkal karcsúbb, miközben az egyes fülesek tömege nagyjából 5,5 gramm körül alakul. A tok a legtöbb színnél 43 gramm körüli, a kék változat valamivel nehezebb, 46 gramm. Méretre sem túlzó: a fülesek nagyjából 29,1 × 21,8 × 23,7 milliméteresek, a tok pedig körülbelül 65,5 × 46,7 × 23 milliméter. Ez mind papíron száraz adat, de használat közben annyit jelent, hogy a tok kényelmesen elfér a zsebben, a füles pedig nem akar állandóan kiesni vagy nyomni.

És igen, van még egy fontos, hétköznapi részlet: a Huawei végre rendbe rakta a visszahelyezés élményét is. Korábban több Huawei fülesnél éreztem azt, hogy valahogy soha nem teljesen egyértelmű, melyik oldalt hogyan és milyen szögben kell visszatenni a tokba. Itt ez megszűnt. Magától a helyére csúszik az egész, nincs vele ügyetlenkedés, nincs “várjál, fordítva fogtam meg” érzés. Ez nagyon apró dolog, de napi tíz-húsz használatnál pont az ilyen nüanszok döntik el, hogy egy eszköz hosszú távon szerethető lesz-e.

A kényelmet illetően nálam a FreeBuds Pro 5 abszolút átment. Stabilan ült a fülemben, hosszabb használat után sem kezdett nyomni, és mozgás közben sem volt az az állandó bizonytalanság, hogy na, ez most bármelyik pillanatban kifordulhat. A gyártó kifejezetten az ergonómiát hangsúlyozza, és ebben most kivételesen nem érzem azt, hogy túl lenne mondva a sztori. A fekete verziónál viszont van egy apró esztétikai mellékhatás: a gumiharangokon minden kis nyom, por és maradvány sokkal láthatóbb. Nem funkcionális hiba, csak néha nem a legszebb látvány. Cserébe a fülesek IP57, a tok pedig IP54 védettséget kapott, vagyis edzéshez, izzadsághoz, enyhe esőhöz, városi rohangáláshoz teljesen nyugodtan használható, csak nyilván nem búvárfelszerelésként kell kezelni.

Gesztusvezérlés, amit végre nem kell szidni

A FreeBuds Pro 5 egyik olyan része, amit meglepően gyorsan megszerettem, az a vezérlés. A Huawei nem a klasszikus “tapizd a felületet, aztán vagy érzékeli, vagy nem” iskolát viszi, hanem nyomásérzékeny, csippentős megoldást használ. Magyarul nem csak hozzáérsz a szárhoz, hanem konkrétan megcsíped. Ez sokkal egyértelműbb visszajelzést ad, és ami még fontosabb, a használat során sokkal ritkábban aktiválsz valamit véletlenül.

A rendszer támogatja a lejátszás indítását és megállítását, a számváltást, a híváskezelést, a zajszűrési módok közti váltást, és hangerőt is lehet állítani fel-le simítással. A gyári leosztás eleve használható, de az Audio Connect appban ezek nagy része testre szabható. A dokumentáció alapján van tap, pinch, pinch and hold, swipe, valamint fejmozgás-vezérlés is, plusz viselésérzékelés és automatikus bal-jobb felismerés. Magyarul nem arról van szó, hogy egy-két alapérintést tud, hanem egy elég komplex vezérlőrendszerről, ami mégsem bonyolult a mindennapokban.

Az alkalmazás egyébként iOS-en és Androidon is működik, iOS 13 / iPadOS 13, illetve Android 8.0 fölött, és ezen keresztül lehet frissíteni a firmware-t, állítani a zajszűrési módokat, kiválasztani a hangprofilokat vagy finomítani a vezérlést. Az külön pozitívum, hogy már az első használatkor jellemzően van frissítés, tehát a Huawei láthatóan nem egyszer letette az asztalra a terméket, aztán otthagyta, hanem szoftveresen is mozgatja.

Két eszköz egyszerre, és végre nem csak papíron

A multipoint kapcsolat ma már kötelező a prémium kategóriában, de a gyakorlatban még mindig nem minden gyártónál működik úgy, ahogy kell. A FreeBuds Pro 5 viszont nálam itt is jól vizsgázott. Egyszerre két eszközhöz tud kapcsolódni, és tényleg automatikusan, életszerűen vált közöttük. Barcelonában például egyszerre lógott rajta a saját iPhone-om és egy másik androidos telefon, és amikor az egyiken hívást intéztem, a másikon pedig videós vagy médiás feladatba kezdtem, a váltás teljesen logikus és gyors volt. Nem kellett újrapárosítani, nem kellett manuálisan matatni, és ez azoknak, akik munka és privát készüléket is használnak, tényleg aranyat ér.

A Huawei dokumentációjában külön kiemeli, hogy hívás esetén a második eszköz bejövő hívása prioritást élvez, a médiatartalom automatikusan szünetel, és a rendszer vissza is áll arra az eszközre, amelyen előtte hallgattál valamit. Ez a mindennapokban azt jelenti, hogy a füles nem csak sokat tud, hanem érti is, hogyan használod.

Hangzás: itt kezd igazán érdekessé válni a történet

És akkor jön az a rész, ahol a legtöbb TWS elvérzik vagy legalábbis elkezd magyarázkodni. A FreeBuds Pro 5 viszont pont itt a legerősebb.

A Huawei egy Dual-Drive Acoustic Systemet használ, vagyis két külön akusztikai egység dolgozik a hangzásért: egy ultra-lineáris, duál mágneses driver és egy ultravékony mikroplanáris membrános meghajtó. A gyártó szerint a harmadik generációs audiochipben külön DSP-k és DAC-ok dolgoznak a mély és a magas tartományért, ami 200 százalékkal pontosabb digitális keresztváltást és 50 százalékkal alacsonyabb DAC-zajt eredményez, miközben a mélyek akár 10 Hz-ig, a magasak pedig 48 kHz-ig nyúlnak fel. A Huawei még azt is állítja, hogy az új rendszer 100 százalékkal több részletet hoz a magasakban és 45 százalékkal kisebb torzítást a mélyekben. Ezek nyilván gyártói laboros számok, de fontos azért idehozni őket, mert a hallott élményt elég jól alátámasztják.

A FreeBuds Pro 5 hangzásának legnagyobb erénye nálam az volt, hogy egyszerre tudott részletes és élvezetes maradni. A basszus mély, feszes és kontrollált, nem az a túltolt „bummogás”, ami elken mindent maga körül. A közepek tiszták, az énekhangok szépen különválnak a hangszeres háttértől, a magasak pedig kellően részletezők, de nem válnak sziszegőssé vagy fárasztóvá. Ez az a fajta hangolás, amit hosszú távon is szívesen hallgat az ember.

A Huawei emellett négy külön HUAWEI SOUND profilt is kínál: Balanced, Voice, Classical és Bass. Ezek nem csak valami odadobott EQ-presetek, hanem valóban érzékelhetően eltérő karakterek. A Voice mód például tényleg kiemeli a vokálokat, a Classical nyitottabb, levegősebb teret próbál adni, a Bass pedig rátesz a mélyekre anélkül, hogy teljesen szétesne a hangkép. Ráadásul van quadruple adaptive EQ is, vagyis a rendszer valós időben kompenzál hangerő, viselési állapot, fülforma és környezeti körülmények alapján. Magyarra fordítva: nem csak egyszer jól szól, hanem próbál következetesen jól szólni.

A kodektámogatás oldalon is erős a csomag. A füles támogatja az L2HC 4.0 és az LDAC kodeket, bizonyos Huawei készülékekkel pedig akár 2,3 Mbps sávszélességű, 48 kHz/24 bites veszteségmentes átvitelre is képes. Más támogatott Huawei modellekkel 1,5 Mbps körüli, 44,1 kHz/16 bites veszteségmentes minőség is elérhető, nem Huawei eszközökkel pedig legfeljebb 990 kbps-ig megy el a rendszer. Ezek nyers adatok, de a lényeg mögöttük az, hogy a FreeBuds Pro 5 nem csak „jól szól egy TWS-hez képest”, hanem codec és átvitel szinten is tényleg komolyan gondolja a prémium hangot.

Fejkövetős térhangzás, ami végre nem demo-szagú

A térbeli hangzás eddig nálam tipikusan az a funkció volt, amit minden gyártó szeretett promózni, aztán használat közben valahogy mindig kiderült róla, hogy „igen, működik”, csak épp nem igazán akarja az ember hosszabb távon bekapcsolva hagyni. A FreeBuds Pro 5 viszont az első olyan fülesem lett, ahol a spatial audio head trackinggel tényleg olyan szinten működött, hogy elkezdtem nem csak kipróbálni, hanem használni is.

A Huawei állítása szerint a füles saját térhangzás-számítási képességekkel dolgozik, vagyis nem szorul egyetlen specifikus appra vagy egyetlen márkás ökoszisztémára, és ezt a mindennapi használat is visszaigazolta. Filmnél, koncertfelvételnél, sőt még bizonyos játékoknál is érződött, hogy a hang nem csak “szélesebb”, hanem térben is jobban elhelyezkedik. A fejkövetés pedig nem csak nagy mozdulatokra reagál, hanem az apró fordításokat is szépen leköveti. A Huawei külön kiemeli, hogy a funkció gyakorlatilag tartalomtól és alkalmazástól függetlenül működik, és bár az aktiválása akkuidőbe kerül, ezért most tényleg kapunk is valamit cserébe.

ANC: repülőn, metrón, városban is meggyőző

A Huawei a FreeBuds Pro 5 egyik fő húzóelemeként a Dual-Engine AI Noise Cancellationt emeli ki. Ez első hallásra tipikus marketingkifejezés, de mögötte azért van hús. A rendszer két külön akusztikai egységet használ a zajkioltáshoz, miközben egy MIMO-alapú AI érzékelőmodell valós időben figyeli a környezetet, és folyamatosan igazítja a zajszűrés paramétereit. A Huawei szerint a zajszűrés teljesítménye a FreeBuds Pro 4-hez képest akár 220 százalékkal is javult, laboros összehasonlításban pedig a Pro 5 különösen alacsony frekvenciákon erős.

A gyakorlatban én ezt nem decibelekben mértem, hanem Barcelonába menet a repülőn, majd a metrón és a városban. És amit ott tapasztaltam, az kifejezetten meggyőző volt. Az olyan monotón, alacsony frekvenciás zajok, mint a hajtómű folyamatos morgása vagy a metró gördülése, nagyon szépen visszahalkulnak. Nem tűnik el teljesen a világ, de az egész környezet jóval csendesebb és kevésbé fárasztó lesz. Ez a fajta ANC nekem nem azért értékes, mert “varázslatosan megszünteti a világot”, hanem mert jelentősen csökkenti azt a zajterhelést, amitől egy utazás végére fáradtabbnak érzed magad, mint kellene.

A transparency, vagy awareness mód is rendben van. Nem az a tipikusan műanyag, telefonmikrofonos mellékízű átengedés, amit sok középkategóriás fülesnél kapunk, hanem meglepően természetes. Emellett van Conversation Awareness és Adaptive Volume is: előbbi beszéd közben lejjebb veszi a médiát és átengedő módba vált, utóbbi pedig próbál alkalmazkodni a környezethez. Ezek egy része frissítéssel válik vagy vált elérhetővé, de a lényeg, hogy a FreeBuds Pro 5 zajkezelési fronton tényleg felső kategóriás benyomást kelt.

Mikrofon és akkumulátor: nem csak zenére jó

A telefonálás minősége sokszor még drágább TWS-eknél is az a pont, ahol elkezd repedezni a prémium kép. A FreeBuds Pro 5 itt is erősen teljesít. A rendszer 3 mikrofont, VPU-t és DNN algoritmust használ a hívásokhoz, a Huawei pedig azt állítja, hogy akár 100 dB-es környezeti zajban és 10 m/s szélsebességnél is képes a beszédhangot jól leválasztani a háttérről. Ezek nyilván laboros maximumok, de a valóságban, egy MWC-s környezetben, emberekkel, zenével, folyamatos alapzajjal tényleg meglepően tisztán hallottak a túloldalon. Nem stúdiómikrofon, de bőven több annál, mint amit a legtöbb ember “füleses hívás” alatt elképzel.

Az akkuadatok is erősek. A dokumentáció szerint egyetlen töltéssel akár 9 óra zenehallgatás is kijöhet kikapcsolt zajszűrés mellett, a tokkal együtt pedig 38 óra összidő. Az egyes fülesekben 60 mAh-s, a tokban 537 mAh-s akkumulátor dolgozik, a töltés pedig vezetékesen és vezeték nélkül is támogatott. Ez utóbbi különösen kényelmes extra, mert a TWS-eknél sokszor pont az apró kényelemfaktorok döntenek arról, hogy mennyire szervülnek bele a napi rutinba. Nálam az volt az összkép, hogy a FreeBuds Pro 5 egyáltalán nem az a füles, amit állandóan etetni kell. Inkább az a kategória, amit egyszer csak észreveszel, hogy “amúgy ezt már jó ideje használom, és még mindig van benne kraft”

Ár, konkurencia és a kellemetlen felismerés: ezt tényleg nehéz visszaadni

A Huawei hivatalos webshopjában a FreeBuds Pro 5 jelenleg 74 999 forintos áron fut négy színben, tehát egyértelműen a prémium TWS kategóriában játszik.  Ebből ráadásul még lejön 15.000 Ft a AKIFBPRO5 kuponkóddal. Ez már az a szint, ahol óhatatlanul előkerülnek a nagy nevek: AirPods Pro, Sony felső kategóriás modelljei, és minden más, ami a “nem olcsó, de talán megéri” mezőnyben indul.

A gond csak az, hogy a FreeBuds Pro 5-et használva elég gyorsan kialakul az a kellemetlen érzés, hogy itt valójában nagyon kevés kompromisszum maradt, amibe bele lehet kapaszkodni. Jól szól. Tényleg jól. A zajszűrése erős. A vezérlése végre értelmes. A két eszközhöz való egyidejű kapcsolódás tényleg kényelmes. A spatial audio nem csak prospektusba való. A kialakítása prémium, az akkuja korrekt, a mikrofonja vállalható, a szoftvere pedig normálisan használható.

És ilyenkor jön el az a pont, amikor az ember már nem azt kérdezi, hogy „jó-e”, hanem azt, hogy „nekem ez kell-e a mindennapokban?”. Nálam a válasz az lett, hogy igen. Olyannyira, hogy ez a füles szépen lassan a napi rutin része lett. Az a fajta eszköz, amit nem csak tesztelsz, hanem egyszer csak észreveszed, hogy már automatikusan ezt dobod be a zsebedbe, ha elmész otthonról.

A Huawei FreeBuds Pro 5 nem azért jó, mert minden funkciójára ráírták, hogy AI meg Pro meg immersive. Hanem azért, mert ezeknek a nagy szavaknak szokatlanul sokszor valódi tartalma is van mögötte. És ez ebben a kategóriában egyre ritkább.

Az anyagból nem csak írott, hanem képi tartalom is készült, amit YouTube csatornánkon tudsz megnézni.