Ulefone RugKing 5 Pro teszt: hatalmas akku, brutális lámpa, gyenge hardver – és pont ettől ilyen furcsa telefon
Van az a pont, amikor egy strapatelefonnál már teljesen elengeded azt, hogy szép legyen. Nem várod el, hogy vékony legyen, nem várod el, hogy elegáns legyen, és főleg nem várod el, hogy úgy csillogjon a kávézóasztalon, mint egy frissen polírozott zászlóshajó. Azt várod tőle, hogy bírja. A port, az ütést, az esőt, a melót, a kempinget, a káoszt, meg azt is, amikor te már inkább leülnél, ő meg még mindig menne tovább.
Az Ulefone RugKing 5 Pro pontosan ilyen telefon. Már a neve sem finomkodik. Ez nem lifestyle mobil, nem a „nézd meg, milyen vékony” kategória, hanem az a készülék, amire ránézel, és pontosan tudod: ezt nem szépségversenyre küldték, hanem dolgozni. Kapott 20 000 mAh-s akkumulátort, IP68 és IP69K védelmet, MIL-STD-810H minősítést, egy hátlapi, külön kapcsolható 976 lumenes LED-lámpát, valamint Android 16-ot is. Papíron tehát tényleg úgy néz ki, mint valami végjátékra felkészített terepi túlélőmobil.
A kérdés viszont most sem az, hogy mi szerepel a specifikációs listán. Hanem az, hogy milyen vele együtt élni. Jó-e használni? Vagy csak egy mozgó adattábla, amire ráírtak minden jól hangzó extrát, aztán kész?
A rövid válasz az, hogy a RugKing 5 Pro nagyon erősen hullámzik. Vannak részei, amik tényleg jók. Sőt, kifejezetten szerethetők. De vannak olyan pontjai is, ahol olyan őszinte fejvakarásba fordul az élmény, hogy az ember legszívesebben megkérdezné a tervezőket: srácok, itt pontosan mi volt a mesterterv?
A doboz legalább nem spórolja le a fél élményt
Az Ulefone egyik régi jó szokása, hogy nem akar tapsot kérni azért, mert egyáltalán mellékel valamit a telefon mellé. A RugKing 5 Pro doboza is pont ezt a hozzáállást hozza. Töltőadapter, kábel, gyárilag felrakott fólia, plusz egy tartalék fólia is ott figyel a csomagban, vagyis legalább nem az van, hogy kifizetsz egy kisebb vagyont egy strapamobilért, majd külön kezdhetsz fóliát vadászni hozzá. A készülékhez járó kézpánt is érzékelhetően jobb minőségű lett, mint a korábbi modelleknél, ami apróságnak tűnik, de pont az ilyen részleteken látszik, ha egy gyártó próbál fejlődni.
Ez a csomagolás nem akar prémium luxusélményt színlelni, inkább azt üzeni, hogy itt egy eszköz, amit használnod kell, nem nézegetned. Ebben pedig teljesen rendben van.
Külsőre pont olyan, mint amilyennek egy strapatelefonnak lennie „illik”
A RugKing 5 Pro-t nehéz finoman körülírni: ez egy nagy, vastag, nehéz telefon. A hivatalos méretek szerint 179 mm magas, 85 mm széles, 26,5 mm vastag, és 629 grammot nyom. Vagyis nem az a készülék, amit csak úgy zsebre vágsz, aztán elfelejted, hogy nálad van. Ez inkább az a telefon, ami mellett a zsebed mondja azt, hogy köszönöm, de ezt most ne.
Anyaghasználatban a klasszikus strapatelefonos receptet kapod: gumi, műanyag, fém, mindenhol vaskos, túlméretezett, ipari jelleggel. A gombok kemények, határozott a nyomáspontjuk, és van bennük valami kellemesen szerszámos karakter. Olyanok, mintha nem egy telefon részei lennének, hanem valami terepi eszköz kapcsolói. A hosszú hangerőgomb viszont már a vicces kategória: annyira elnyújtott, hogy ha középen nyomod meg, simán olyan érzésed van, mintha egyszerre próbálnád fel-le szabályozni a hangerőt.
A bal oldalon ott a programozható funkciógomb, alatta a külön dedikált gomb a kempinglámpához, a SIM-tálca pedig két nano SIM-et és egy microSD-t is tud fogadni. Ez szintén jó hír, mert a háromhelyes tálca ma már egyre ritkább műfaj, itt viszont megmaradt. A 3,5 mm-es jack viszont eltűnt, ami biztosan lesz olyan Ulefone-rajongó, aki megsiratja majd.
Külsőre tehát minden stimmel: ez tényleg egy strapatelefon. Nem akar városi úri mobilnak látszani, és ezt kifejezetten jól teszi.
A hardver az a pont, ahol véget ér a romantika
Na itt jön a feketeleves. A RugKing 5 Pro-ban ugyanis a Unisoc T7250 dolgozik, és ez a gyakorlatban semmilyen szinten nem akarja titkolni, hogy ez bizony a telefon leggyengébb része. A gyártó 8 GB RAM-ot és 256 GB tárhelyet ad mellé, ami papíron még szebben is mutat, mint amit a chipset valójában ki tud szolgálni. A belső tárhely legalább bővíthető akár 2 TB-os microSD-vel, de a nyers erő ettől még nem nő meg hirtelen varázsütésre.
A saját mérésemben a telefon 439 pontot ment single-core-ban és 1494 pontot multi-core-ban Geekbench alatt. Ezek finoman fogalmazva sem erős számok. Ez nem az a kategória, hogy „középkategória, de szerethető kompromisszumokkal”, hanem inkább az, hogy itt nagyon is belépőszintű teljesítményt kapsz egy fizikailag brutálisnak kinéző házban.
A mindennapi alapfeladatokat még elvégzi. Lehet vele telefonálni, netezni, üzenni, navigálni, fotózni valamit, amikor muszáj. A rendszer sem omlik össze a saját lététől, de vannak olyan pillanatok, amikor egyszerűen érzed, hogy a telefon gondolkodik. Például a fényerő állításánál, bizonyos menüpontok megnyitásánál vagy egy-egy funkció aktiválásánál. Nem mindig, nem végzetesen, de épp eléggé ahhoz, hogy észrevedd.
Az a jó benne, hogy legalább nem akar gamer mobilnak hazudni. Nem próbál többnek látszani annál, ami. A gond csak az, hogy az ára alapján ennél egy kicsit azért többet várna az ember.
A kijelző nem tragikus, csak épp 2026-ban már nem nagyon tud izgalmas lenni
A kijelző egy 6,78 colos FHD+ IPS LCD panel, 1080 x 2460 pixeles felbontással, 60 Hz-es képfrissítéssel és maximum 910 nites fényerővel. A méret és a felbontás rendben van, a 396 ppi körüli pixelsűrűség teljesen vállalható, tehát nem az van, hogy szőrös ikonokat nézegetsz fél napig. A baj inkább ott kezdődik, hogy 2026-ban a 60 Hz már nagyon öregesen hat, főleg úgy, hogy olcsóbb telefonok között is egyre több a 90 vagy 120 Hz-es panel.
Kültéri használatnál a 910 nit sem katasztrófa, de strapatelefonos közegben azért lehetne erősebb. Mert ezt a mobilt pont nem sötét szobában Netflixezésre veszi meg az ember, hanem terepre, napfénybe, munkába, kinti használatra. Ott pedig minden extra nit számít. A Gorilla Glass 3 védelem legalább megvan, ami nem friss, nem izgalmas, de még mindig jobb, mint valami névtelen üvegréteg, amitől az ember már attól is félne, ha ránéz.
A kamerák… hát, dokumentálni lehet velük, művészkedni nem
Ha van része a RugKing 5 Pro-nak, ami egyértelműen a „jóvanazúgy” polcra került, akkor az a kamerarendszer. A hátlapon egy 64 megapixeles főkamerát kapunk ƒ/1.79-es rekeszértékkel, mellette egy 20 megapixeles Sony IMX350 éjjellátó kamerát, elöl pedig egy 16 megapixeles szelfiegységet. A specifikációk papíron még akár jól is hangozhatnak, a valóságban viszont gyorsan kiderül, hogy ez a telefon nem a fotós ambícióid legjobb barátja.
A fő kamera arra jó, amire egy ilyen eszköznél igazán kell: dokumentálni, lefotózni valamit a helyszínen, elkapni egy QR-kódot, rögzíteni egy problémát, elküldeni valakinek, hogy „na, ez van itt”. Erre megfelel. De ha valaki itt művészi fotózásról, látványos dinamikáról vagy esti városi életképekről álmodozik, az nagyon gyorsan visszatalál a realitás talajára.
A szoftver próbál olyan funkciókkal komolyabbnak tűnni, mint a film mód, meg a különféle effektek, de ettől a szenzor még nem lesz jobb. A videós plafon mindhárom kameránál 1080p 30 fps, ami ma már szintén erősen középkategória alatti hangulatot áraszt. Az éjjellátó kamera viszont legalább tényleg tud valamit, amit a fő egység nem: két infraled segítségével sötétben is használható képet ad, és itt ennek tényleg van értelme.
Csak hát itt jön a filozófiai kérdés: ha van a hátlapon egy külön reflektor jellegű kempinglámpa, ami konkrétan nappalt csinál az éjszakából, akkor minek külön night vision kamera? A válasz valószínűleg az, hogy nem mindig akarod úgy megvilágítani a terepet, mint egy kisebb színpadot. De attól még a kérdés jogos.
Az akkumulátor az a pont, ahol a telefon tényleg odacsap
Na itt már nincs mellébeszélés: a 20 000 mAh-s akku ennek a telefonnak a legnagyobb ütőkártyája. Ez már nem az a kategória, hogy „egész jó az üzemideje”, hanem az, hogy gyakorlatilag külön powerbank nélkül is elindulhatsz vele a világ végére, és jó eséllyel ő kérdezi meg előbb, hogy na, hazamegyünk-e már. A gyártó szerint 33 wattos töltést támogat, és van 6 wattos vezetékes reverse charging is, vagyis igen, más eszközt is tölthetsz róla.
A gyakorlatban nálam 5-6 napos üzemidő jött ki, ami ilyen kapacitás mellett pontosan az a szint, amit az ember remél. A töltés nyilván nem villámgyors, de egy ekkora telepnél ezt nem is lehet komolyan számon kérni. Itt inkább az a fontos, hogy ha egyszer feltöltötted, utána hosszú ideig nem kell körülötte sürögni.
A kempinglámpa nem poén, hanem tényleg használható
A hátlapba épített, külön gombbal vezérelhető LED-lámpa szerintem a RugKing 5 Pro egyik legjobb és legértelmesebb extrája. 976 lumen, 1202 LED, maximum 5,7 wattos teljesítmény, és ami a legfontosabb: nem csak ott van, hanem tényleg használható is. Lezárt képernyő mellett is be tudod kapcsolni, három fényerőszint között lehet váltani, és nem az a „jó, legalább valami pislákol” szint, hanem valódi, használható fényforrás.
A szoftver korrekt, csak néha látszik, hogy a vas mögötte nem az
A telefon Android 16-tal érkezik, és a rendszer alapvetően meglepően kulturált. Közel stock élményt ad, nincs tele reklámmal, nincs agyonpakolva szeméttel, és ez ma már önmagában is dicséret. Az Ulefone nem próbálja saját magát túlmagyarázni, inkább meghagyja az alap Androidot dolgozni.
Van néhány plusz funkció is, például oldalsó alkalmazássáv, dinamikus ablak, programozható gombos extrák, külön kempinglámpa-app, és a szokásos strapatelefonos kiegészítések. Ezekkel nincs is baj. A baj ott van, amikor a telefon reakcióideje néha emlékeztet rá, hogy milyen chipset dolgozik alatta. Ilyenkor a rendszer ugyan nem omlik össze, csak épp azt érzed, hogy egy fél gondolat késéssel érkezik meg minden.
És akkor jöjjön a legfontosabb rész: megéri-e?
Na itt törik el a csárdás végén a boka. Mert a RugKing 5 Pro a gyártó oldalán 84.000 Ft környékén mozog, és ez az az ár, ahol nálam elfogy a jóindulat. Nem azért, mert a telefon mindenben rossz. Nem az. Sőt. Az akku brutális, a kempinglámpa tényleg jó, a strapabíróság komoly, a doboz korrekt, a szoftver kulturált.
Csakhogy közben a hardver gyenge. A kamerák gyengék. A kijelző sem villant igazán nagyot. És ennél a pénznél már maga az Ulefone is kínál olyan modelleket, amelyek kiegyensúlyozottabb kompromisszumokat adnak.
Szóval a RugKing 5 Pro szerintem nagyon rétegtelefon. Ha te pontosan azt keresed, hogy legyen egy óriási akkus, külön lámpás, brutálisan strapabíró mobilod, amit nem kell naponta tölteni, és nem érdekel, hogy közben a teljesítmény vagy a kamera nem túl acélos, akkor ez egy létező opció. De ha általános értelemben keresel „jó strapatelefont” ennyi pénzért, akkor szerintem van jobb választás is a piacon – akár házon belül is.
És pont ezért érdekes ez a telefon. Mert nem rossz. Csak nagyon speciális. És ha nem pont rád szabták, akkor könnyen az lesz az érzésed, hogy ez az egész túl sok kompromisszum túl kevés indokkal.
Az anyagból nem csak írott, hanem képi tartalom is készült, amit a YouTube csatornánkon tudsz megnézni.
Képek: GoatMobile, Kecskés István, Borítókép: Ulefone
Hozzászólások (0)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!
BejelentkezésMég nincsenek hozzászólások. Légy te az első!