vivo X Fold6 teszt: eljutottunk oda, hogy a hajlítható telefon már nem kér kompromisszumot?

Néhány évvel ezelőtt a hajlítható telefonoknál még szinte magától értetődő volt, hogy valamiről le kell mondanunk azért, hogy a készülék kettéhajtható legyen. A kamera gyengébb volt, az akkumulátor kisebb, a hardver egy fokkal visszafogottabb, esetleg az egész telefon olyan vastag lett összecsukva, mintha két hagyományos mobilt ragasztottunk volna egymásra. Ez akkor még belefért, mert maga a technológia volt a látványosság: kinyitottuk, becsuktuk, és már attól különlegesnek éreztük.

A vivo X Fold6 mellett viszont nagyon nehéz ugyanígy gondolkodni. A teszt során folyamatosan kerestem azt a bizonyos „igen, de…” részt, amelynél előjönne a foldable kialakítás ára. Ehhez képest kaptam egy Dimensity 9500 Super Editionre épülő csúcshardvert, két kiváló kijelzőt, 6900 mAh-s akkumulátort, 80 wattos vezetékes és 40 wattos vezeték nélküli töltést, 200 megapixeles ZEISS főkamerára épülő kamerarendszert, Wi-Fi 7-et, Bluetooth 6.0-t és egy olyan házat, amely összecsukva mindössze 9,9 milliméter vastag.

Mindezt egy olyan telefonban, amely pár hét használat után nem egy érdekes technológiai prototípus érzését hagyta bennem. Sokkal inkább azt, hogy ez egyszerűen egy csúcstelefon, amelyet történetesen ki is lehet nyitni.

Persze ára is van ennek a mutatványnak. A magyarországi ajánlott fogyasztói ár 799 990 forint, így továbbra sem beszélhetünk tömegtermékről. Ennyiért viszont már nem pusztán azt kell nézni, hogy hajlítható-e, hanem azt is, hogy normál csúcsmobilként megállja-e a helyét. És éppen ezen a ponton válik igazán érdekessé az X Fold6.

Már a doboznál jelzi, hogy nem középkategóriás történet következik

A csomagolás nem próbál aranyozott márványkoporsónak látszani, de a vivo azért néhány apró részlettel jelzi, hogy prémium kategóriás termékről van szó. A fedél dombornyomott, belül pedig maga az X Fold6 fogad, alatta két külön rekesszel a tartozékok számára.

Kapunk USB-C – USB-C kábelt, dokumentációt és egy, a telefon színéhez passzoló tokot is. Utóbbit külön értékelem, mert egy 800 ezer forintos eszköznél azért kellemetlen lenne az első napon egy teljesen véletlenszerű átlátszó műanyag tok után rohangálni. A külső kijelzőn gyárilag védőfólia található, míg a hajlítható belső panel természetesen a saját, a kijelző szerkezetének részét képező védőrétegét kapja, amelyet nem szabad eltávolítani.

A csomagban tehát nincs különösebb cirkusz, de megvan az a kis plusz odafigyelés, amelyet ebben az ársávban joggal várunk el.

9,9 milliméter összecsukva – és még mindig nehéz elhinni

A foldable telefonok fejlődését talán a fizikai méreteken lehet a legjobban lemérni. A nálam járt és Magyarországon is forgalomba kerülő Horizontkék X Fold6 összecsukva 157,16 × 74,26 milliméteres, vastagsága pedig mindössze 9,9 milliméter. Kinyitva 145,66 milliméter szélesre terül ki, a készülék két fele pedig mindössze 4,8 milliméter vastag.

A tömeg 235 gramm. Ez önmagában nem kevés, egy átlagos csúcstelefonnál érezhetően nehezebb, de azt is érdemes mellé tenni, hogy két kijelzőt, egy komoly mechanikus zsanért, három hátlapi kamerát és egy 6900 mAh-s akkumulátort hordunk magunkkal. Ehhez képest a végeredmény feltűnően közel került egy hagyományos nagyméretű csúcsmobil méreteihez.

A Horizontkék változat hátlapja üveg, a készülék pedig fénytől függően érdekes színjátékot produkál. Papíron kék, én viszont bizonyos szögekből inkább zöldesnek láttam, úgyhogy ezen a ponton mindenki döntse el maga, milyen színérzékeléssel áldotta meg a természet.

A formavilágot a hatalmas kör alakú kameramodul uralja, így visszafogottnak semmiképpen sem nevezném. Az összhatás viszont egységes, és ami ennél fontosabb, az összeszerelési minőség kifejezetten meggyőző.

A zsanér már nem béta verziós

A fémkeret szépen lekerekített, a fizikai gombok határozott nyomásponttal működnek, sehol nincs recsegés vagy zörgés. A készüléket kézbe véve nem alakult ki bennem az a korai foldable-öknél ismerős érzés, hogy minden nyitásnál egy kicsit félteni kell.

A zsanér kifejezetten masszív. Nyitáskor és csukáskor határozott mechanikai visszajelzést ad, és néhány nap után teljesen természetessé vált, hogy egyszerűen ugyanúgy használom, mint bármely más telefont. Nem óvatoskodtam vele minden egyes mozdulatnál, és szerintem pontosan ez mutatja, mennyit fejlődött ez a kategória.

A védelem is jóval komolyabb annál, amit néhány éve egy hajlítható készüléktől el lehetett várni. Az X Fold6 IP58 és IP59 minősítést, valamint külön IPX8 és IPX9 vízállósági besorolást kapott. A vivo laboratóriumi tesztjei szerint akár 1,5 méter mély édesvízben is kibírhat 30 percet, sőt azt is vizsgálták, hogy egy méter mély víz alatt ezerszer össze- és kihajtható.

Utóbbit azért nem próbáltam reprodukálni a fürdőkádban. Nyolcszázezer forintnál az emberben valahogy gyorsan felébred a józan ész.

Dimensity 9500 Super Edition: itt nincs „foldable teljesítmény”

Az X Fold6 egyik legfontosabb változása szemléletbeli. Nem egy olyan rendszerchip került bele, amely „egy hajlítható telefonhoz képest elég gyors”, hanem egy valódi csúcskategóriás platform.

A MediaTek Dimensity 9500 Super Edition a vivo és a MediaTek együttműködésében, kifejezetten ehhez a modellhez hangolt változat. A magyar konfigurációban 12 GB RAM és 512 GB belső tárhely társul mellé, tehát tárhelyből és memóriából sem próbáltak spórolni.

A Geekbench mérésben nálam 3113 pontos egymagos és 8883 pontos többmagos eredmény született. Ezek már olyan számok, amelyeknél nincs értelme külön hajlítható kategóriát létrehozni. Az X Fold6 teljesítményét egyszerűen a mai csúcstelefonok között kell értelmezni.

Ez a használat során is érződik. Alkalmazásváltás, többablakos használat, komolyabb játék, kamera vagy egy időben több futó alkalmazás sem éreztette velem, hogy a formátum miatt vissza kellett volna venni a teljesítményből.

A fizikát azért a vivo sem tudta kikapcsolni

Egy problémát viszont szoftverrel sem lehet teljesen megoldani: egy 4,8 milliméter vastag készülékfélben egyszerűen kevesebb hely jut a hő elvezetésére, mint egy normál, vastagabb csúcstelefonban.

Hosszabb, nagy terhelés alatt ezért a kameramodul környéke érezhetően felmelegszik. Nálam ez soha nem jutott el kellemetlen vagy aggasztó szintig, inkább langyosodásról beszélhetünk. Hétköznapi használat közben gyakorlatilag nem foglalkoztam vele, komolyabb játék vagy hosszabb kamerahasználat mellett viszont minimálisan, de észrevehető.

Ezt nem nevezném klasszikus túlmelegedési problémának. Inkább annak a fizikai emlékeztetője, hogy hiába jutott elképesztően messzre a technológia, egy ennyire vékony ház továbbra is ennyire vékony ház.

Kívül 6,51, belül 8,02 hüvelyk – de mindkettő valódi csúcspanel

A külső kijelző 6,51 hüvelykes, felbontása 2528 × 1120 pixel, így összecsukva az X Fold6 gyakorlatilag hagyományos csúcstelefonként használható. Ez kulcsfontosságú, mert számomra egy könyvszerű foldable csak akkor működik jól, ha nem érzem kötelezőnek minden apró művelethez kinyitni.

Belül egy 8,02 hüvelykes, 2504 × 2312 pixeles fő kijelző vár. Mindkét panel 424 ppi pixelsűrűséget, 1–120 Hz közötti adaptív képfrissítést és akár 5000 nites lokális csúcsfényerőt kínál.

A nagy fényerő nem csak adatlapra jó. Kültéren mindkét kijelző kiválóan olvasható, erősebb napsütésben sem kellett folyamatosan a kezemmel árnyékolni a panelt. A dinamikus 1–120 Hz pedig lehetővé teszi, hogy statikus tartalomnál csökkenjen a frissítés és az energiafogyasztás, görgetésnél vagy animációnál pedig visszakapjuk a 120 Hz simaságát.

A kijelzők gyári színhangolásával nekem volt egy kisebb problémám. Alapértelmezésben mindkettőt kissé fakónak éreztem, ezért a beállításokban élénkebb profilra váltottam. Utána már pontosan azt a színes, kontrasztos képet kaptam, amit egy ilyen telefonon szeretnék látni. Ez tehát nem panelhiba, inkább ízlés és gyári kalibráció kérdése, ráadásul néhány érintéssel korrigálható.

A hajtási vonal még létezik, csak már nem igazán számít

A hajlítható kijelzők örök kérdése a crease, vagyis a középen futó hajtási vonal. Az X Fold6-ban továbbra is megtalálható. Bizonyos fényben, megfelelő szögből nézve látható, és ha lassan végighúzzuk rajta az ujjunkat, fizikailag is érezni lehet.

A különbség inkább az, hogy normál használat közben mennyire nem foglalkozunk vele.

Cikkolvasásnál, böngészésnél, videónál vagy több alkalmazás egymás melletti használatánál néhány perc után teljesen háttérbe került. Ha direkt keresem, megtalálom. Ha viszont egyszerűen használom a telefont, gyakorlatilag nem jut eszembe.

Ez sokkal fontosabb eredmény, mint az, hogy laboratóriumi körülmények között sikerült-e teljesen síkká tenni a panelt.

200 megapixeles ZEISS főkamera egy foldable-ben

A hajlítható telefonok egyik tradicionális kompromisszuma a kamera volt. A vékony ház és a zsanér rengeteg helyet elvesz, ezért a nagy szenzoroknak és komoly optikáknak gyakran már nem jutott annyi tér, mint egy klasszikus csúcsmodellben.

Az X Fold6-nál ezen a téren sem érződik különösebb visszafogottság. A főkamera 200 megapixeles Samsung HPB szenzorra épül, amelynek fizikai mérete 1/1,4 hüvelyk, az optika pedig f/1,68-as fényerejű. Optikai képstabilizálást és ZEISS bevonatot is kapunk.

Ehhez társul egy 50 megapixeles ultraszéles kamera, 15 milliméteres ekvivalens látószöggel, valamint egy 50 megapixeles periszkópos telefotó, amely 3× optikai nagyítást és 70 milliméteres ekvivalens gyújtótávolságot kínál. A teleobjektív szintén optikai stabilizálást kapott.

Ez már önmagában sem az a kamera-összeállítás, amelyre azt mondanám, hogy „egy hajlítható telefonhoz képest rendben van”. Egyszerűen egy komoly felsőkategóriás kamerarendszer.

View this post on Instagram

A három kamera közötti egység legalább olyan fontos, mint a megapixel

A legjobb tapasztalatom nem is feltétlenül a 200 megapixeles felbontás volt, hanem az, hogy a három hátlapi kamera nagyon hasonló színvilággal dolgozik.

Telefonoknál még a drágább kategóriában is gyakran előfordul, hogy ultraszélesről főkamerára, majd telefotóra váltva hirtelen megváltozik a fehéregyensúly, a telítettség vagy az egész kép hangulata. Az X Fold6 esetében a kamerák közötti váltás sokkal egységesebb.

Ez videónál és egymás után készített fotóknál különösen sokat számít, mert az eredmény nem három különböző telefon kamerájának tűnik.

A főkamerával részletes, dinamikus képeket lehet készíteni, portréban pedig kifejezetten jól teljesített a rendszer. Embernél, tárgynál és állatnál is megbízhatóan találta meg a téma körvonalait, haj, fül, szemüveg és más nehezebb részletek környékén is kulturáltan választotta le a hátteret.

A ZEISS színprofilok és filterek tovább növelik a játékteret. Nem kötelező őket használni, de aki szereti a karakteresebb képi világot, annak jóval több lehetősége van annál, mint hogy utólag húzogat néhány telítettségcsúszkát.

A nagy zoomnál azért előkerül a számítógépes varázslat

A telefotó használható tartománya is jó, de természetesen nem végtelen. Egy vízilabda-mérkőzésen különösen jól ki lehetett próbálni, hogy mit kezd a telefon távolabbi, gyorsan mozgó témákkal.

Normál zoomnál, a 3× optikai tartomány környékén nagyon erős. 10× nagyítás környékén és afölött viszont már egyre egyértelműbben látszik a számításos képfeldolgozás. A telefon nem csak rögzíti a rendelkezésére álló részleteket, hanem egyre határozottabban próbálja értelmezni és rekonstruálni őket.

Ettől még lehet látványos a végeredmény, csak érdemes különválasztani a valódi optikai információt attól, amit az algoritmus utólag rajzol hozzá.

Az egyik legfurcsább kamerafunkcióról kiderült, hogy tényleg hasznos

Foldable készüléknél adott a lehetőség, hogy hátlapi kamerás fotózás közben a külső kijelzőt is használjuk. Az X Fold6 ezt nemcsak előnézetre használja, hanem külön animációkat is meg tud jeleníteni rajta, hogy egy gyerek vagy kisállat a telefon felé nézzen.

Elsőre ezt teljesen felesleges parasztvakításnak gondoltam.

Aztán kipróbáltam a saját gyerekeimen.

És működött.

A külső kijelzőn megjelenő figura lekötötte a figyelmüket, odanéztek, mosolyogtak, és lényegesen egyszerűbb lett használható képet készíteni róluk. Ez tökéletes példája annak, amikor egy elsőre nevetségesnek tűnő szoftveres extra valódi hétköznapi problémára ad meglepően jó választ.

4K 60 fps Dolby Vision és külön V3+ képfeldolgozó chip

Videónál sem áll meg a rendszer Full HD-nél. Az X Fold6 4K felbontású, 60 fps-es Dolby Vision videót is támogat, a képalkotásban pedig a Dimensity mellett külön V3+ képfeldolgozó chip is dolgozik.

Ez azért fontos, mert a kamerás feldolgozás egy része külön hardvert kap, nem minden feladatot a rendszerchipnek kell elvégeznie. A megoldás egyszerre segítheti az energiahatékonyságot, a képfeldolgozást és a videós funkciók stabil működését.

A külső és belső kijelzőhöz külön-külön egy 20 megapixeles, f/2,4-es szelfikamera tartozik. Ezek videóban legfeljebb 1080p felbontást kínálnak, ami egy közel 800 ezer forintos telefon adatlapján elsőre nem különösebben impozáns.

Csakhogy hajlítható készüléknél van egy sokkal jobb megoldás: a külső kijelzőt előnézetként használva a 200 megapixeles hátlapi főkamerával is készíthetünk szelfit vagy videót. Emiatt az előlapi kamerák inkább kényelmi eszközök videóhívásokhoz és gyors fotókhoz, nem pedig a maximális képminőség forrásai.

6900 mAh egy 4,8 milliméteres telefonfélben

Ha valamire tényleg nehéz volt elsőre racionális magyarázatot találni, az az akkumulátor. Az X Fold6 egy 6900 mAh egyenértékű akkumulátort kapott, miközben kinyitva egy-egy fele csak 4,8 milliméter vastag.

Ehhez új generációs szilíciumalapú akkumulátortechnológia szükséges, amely nagyobb energiasűrűséget tesz lehetővé a klasszikus grafitalapú celláknál. Egyszerűbben megfogalmazva: több energiát lehet ugyanakkora fizikai térbe zsúfolni.

És ez a valós használatban is érződik.

Nálam normál használattal két nap kényelmesen teljesíthető volt. Egy visszafogottabb időszakban, amikor naponta nagyjából egy-két órát videóztam, böngésztem és általánosan használtam a telefont, aktív SIM-kártyával négy napig is elment egy feltöltéssel.

Ezt természetesen nem tekinteném általános négynapos üzemidőnek. Inkább annak a bizonyítékaként, hogy az akkumulátorban szokatlanul nagy tartalék van.

80 watt vezetéken, 40 watt vezeték nélkül

A töltésnél sem kell visszatérni a foldable-kompromisszumok világába. Vezetéken 80 wattos FlashCharge, vezeték nélkül 40 wattos Wireless FlashCharge támogatott, emellett vezeték nélküli fordított töltésre is van lehetőség.

Utóbbi különösen kényelmes lehet vezeték nélküli fülhallgató vagy más kisebb Qi-kompatibilis kiegészítő esetén. Nem ez fogja megváltoztatni a vásárlási döntést, de ebben a kategóriában már jogos elvárás, hogy a telefon ne csak vezetékes gyorstöltést tudjon.

A nagy akkumulátor és a gyors töltés kombinációja azért fontos, mert így nincs szükség arra a klasszikus választásra, hogy vagy hosszú üzemidőt, vagy vékony kialakítást szeretnénk. Az X Fold6 mindkettőt megpróbálja egyszerre.

Wi-Fi 7, Bluetooth 6.0 és USB 3.2 – a háttérspecifikációkat sem felejtették el

A kapcsolati lista is csúcskategóriás. Természetesen van 5G, két fizikai nano-SIM, Wi-Fi 7, Bluetooth 6.0, NFC és OTG.

A USB-C csatlakozó USB 3.2-es adatátvitelt is támogat, ami különösen egy 512 GB tárhelyű, 4K videók készítésére alkalmas telefonnál fontos. Nagyméretű fájlok mozgatásánál komoly különbség lehet az USB 2.0-s megoldásokhoz képest.

Navigációból GPS mellett BeiDou, GLONASS, Galileo, QZSS és NavIC is elérhető.

Az ujjlenyomat-olvasó az oldalsó bekapcsológombba került, kapacitív technológiát használ. Regisztráláskor nekem szokatlan volt a mozdulat, mert több irányból végig kellett mozgatni rajta az ujjamat, de utána meglepően megbízhatónak bizonyult. Nálam körülbelül tízből hét-nyolc alkalommal elsőre felismert, ami a saját, ujjlenyomat-olvasókkal hagyományosan ellenséges ujjaimmal kifejezetten jó eredmény.

2D-s arcfelismerés szintén rendelkezésre áll, ez gyors és kényelmes, biztonság szempontjából azonban én továbbra is az ujjlenyomatot választanám.

A sztereó hang jó, az elhelyezése viszont nem mindig ideális

A két beépített hangszóró hangminősége alapvetően rendben van, a hajlítható kialakítás azonban létrehozott egy érdekes használati problémát.

Kinyitott, fekvő helyzetben a két hangszóró bizonyos tartásnál ugyanarra az oldalra kerül, így hiába sztereó a rendszer, a hang térbeli eloszlása nem mindig ideális. Ha elforgatjuk a telefont, könnyen eltakarhatjuk a nyílásokat a kezünkkel, újabb forgatásnál pedig már a nagy kameramodul kerül pont oda, ahol természetesen fognánk a készüléket.

Ráadásul nem minden alkalmazás hajlandó minden lehetséges tájolásban működni, ezért nem feltétlenül oldható meg egyszerűen azzal, hogy megfordítjuk a telefont.

Ez tipikusan az a részlet, amelyet egy specifikációs táblázat soha nem fog megmutatni. Nem komoly hiba, de ennyire kiforrott készüléknél feltűnik.

OriginOS 7 Fold: itt végre tényleg kihasználják a nagy kijelzőt

Az X Fold6-on Android 17 alapú OriginOS 7 Fold fut. Első találkozáskor karakteresebbnek hat a megszokottnál: más tipográfia, ikonok, animációk és vizuális elemek fogadnak, ezért aki teljesen stock Androidhoz szokott, annak kell néhány perc az átálláshoz.

Nálam körülbelül öt perc kellett.

A fontosabb rész azonban az, hogy a vivo nem egyszerűen fogta egy normál telefon rendszerét, és széthúzta nyolc hüvelykre. A belső kijelzőre külön munkafolyamatokat épített.

Az Origin Workbench több alkalmazást képes egyszerre kezelni, a belső kijelzőn akár három-négy app is dolgozhat párhuzamosan. Az ablakok méretezhetők, tartalom húzható közöttük, a Focused View pedig lehetővé teszi, hogy az egyik alkalmazás nagyobb területet kapjon, miközben a többi továbbra is gyorsan elérhető marad.

Ez már valódi multitasking, nem egyszerű technológiai demonstráció.

Egy nyolc hüvelykes kijelző már tényleg munkafelület

A nagy belső panelen levelezés közben nyitva maradhat egy dokumentum, böngészőből áthúzható szöveg egy másik alkalmazásba, vagy videó mellett használható jegyzet és chat. A formátum itt kezd valóban több lenni annál, hogy ugyanazt az Instagramot csak nagyobban nézzük.

A Desktop Mode tovább viszi ezt az elképzelést. Az X Fold6 számítógéphez, monitorhoz vagy televízióhoz is kapcsolható, vezetékesen és vezeték nélkül, a Windows-integráción keresztül pedig fájlmozgásra és a telefon PC-ről történő kezelésére is van lehetőség.

Egyetlen vizuális részlet zavart igazán. Összecsukva a kezdőképernyő négy oszlopa és hét sora kényelmes. Kinyitáskor viszont a rendszer ezt nyolc oszlopra bővíti, miközben az ikonok mérete nem nő jelentősen. Az eredmény számomra túl zsúfolt lett.

Ez természetesen ízlés kérdése, de én inkább kevesebb, nagyobb ikont és több üres területet szeretnék látni egy ekkora panelen. A nagy kijelző számomra nem attól lesz jól kihasználva, hogy kétszer annyi mindent öntünk rá.

Kevés bloatware és szokatlanul mély testreszabhatóság

Pozitívum, hogy az OriginOS nincs tele fölöslegesen előtelepített harmadik féltől származó alkalmazásokkal. Néhány saját vivo megoldás természetesen megtalálható rajta, de nem azzal telt az első félórám, hogy kuponos appokat, demójátékokat és különböző ajánlóprogramokat takarítottam.

A testreszabhatóság viszont meglepően mély. A Dinamikus hatások menüben külön módosíthatók a töltéshez, képernyő be- és kikapcsolásához, USB-csatlakozáshoz vagy arcfelismeréshez tartozó animációk.

Utóbbinál még Rubik-kocka effekt is van. Ennyi magyar kapcsolódást azért egy kínai mobilos felülettől nem feltétlenül vártam.

A hajlítható kijelzőhöz szintén külön menürendszer tartozik. Beállítható a dock, a multitasking viselkedése, illetve az is, hogyan reagáljanak az egyes alkalmazások, ha a telefont csak részben hajtjuk ki. A vivo ezt rugalmas módnak nevezi, és itt tényleg van értelme a névnek: a rendszer megpróbálja kezelni azt, hogy az X Fold6 nem egyszerűen nyitott vagy zárt lehet.

Az AI Cross-App Drag azon ritka AI-funkciók egyike, amelynek tényleg látom értelmét

Mesterséges intelligenciából természetesen itt sincs hiány, de az egyik funkció különösen tetszett. Az AI Cross-App Drag segítségével egy képet vagy szövegrészletet egyszerűen át lehet húzni egyik alkalmazásból a másikba, a rendszer pedig képes felismerni a tartalmát.

Szöveget kiolvashat képből, fordíthat, illetve bizonyos esetekben kontaktadatokat is felismerhet. Ez pont az a fajta AI-funkció, amely nem csak egy demó során látványos, hanem ténylegesen beleilleszthető a napi munkába.

Ultra Game Mode is rendelkezésre áll külön teljesítmény- és FPS-beállításokkal, valamint támogatott játékokhoz extra vezérlési opciókkal. Nem feltétlenül azért vesz valaki közel 800 ezer forintos foldable-t, hogy gamer telefonként használja, de a Dimensity teljesítményével legalább a rendszer sem tesz úgy, mintha ez a lehetőség nem létezne.

Az oldalsó gyorsparancs-gomb funkciója szintén módosítható. Hosszú és dupla megnyomáshoz külön művelet rendelhető, például némítás vagy zseblámpa, illetve alkalmazásindítás.

Október 9-én érkezik Magyarországra, 799 990 forintért

És itt jön az a pont, ahol visszatérünk a Földre.

A vivo X Fold6 magyarországi ajánlott fogyasztói ára 799 990 forint. Itthon 12 GB RAM-mal és 512 GB tárhellyel, Horizontkék színben kerül forgalomba, az értékesítés pedig október 9-én indul.

Első körben az Alza.hu kínálatában lesz elérhető, október 31-ig pedig egy vivo Headphones Studio fejhallgatót is adnak hozzá ajándékba. Részletfizetési lehetőség szintén rendelkezésre áll.

Nyolcszázezer forint rengeteg pénz egy telefonért. Ezt nincs különösebb értelme megpróbálni megszépíteni.

Ugyanakkor a könyvformátumú hajlítható csúcstelefonok ma egyszerűen ebben az ársávban mozognak. Ezért ha valaki eleve ilyen készüléket keres, a kérdés kevésbé az, hogy 800 ezer forint sok-e, mert természetesen sok. Inkább az, hogy ennyiért mennyi kompromisszumot kell még elfogadnia.

Az X Fold6-nál meglepően keveset.

Összegzés: már nem azért jó, mert hajlítható

A vivo X Fold6 tesztelése közben az volt a legfurcsább, hogy egy idő után elfelejtettem külön foldable-ként kezelni. Nem gondolkodtam folyamatosan azon, hogy melyik tulajdonsága lett rosszabb azért, mert kettéhajtható.

A hardver csúcskategóriás. A külső kijelző önmagában is teljes értékű telefonélményt ad, a belső panel valóban használható munkafelület. A hajtási vonal ugyan fizikailag továbbra is létezik, normál használat közben azonban szinte eltűnik a figyelemből. A kamerarendszer nem „foldable-höz képest jó”, hanem egyszerűen jó, ráadásul a három hátlapi egység színkezelése is meglepően egységes. A 6900 mAh-s akkumulátor pedig végképp leszámol azzal az elképzeléssel, hogy egy hajlítható telefonnál automatikusan rossz üzemidővel kell együtt élni.

Tökéletes azért ez sem. A nagy terhelés alatti melegedés a vékony ház természetes következménye, a hangszórók elhelyezése bizonyos tartásoknál szerencsétlen, a kezdőképernyő belső kijelzős ikonelrendezése nálam túl zsúfolt, a nagy digitális zoom pedig már látványosan támaszkodik a számításos képalkotásra. Ezek azonban inkább használat közben előkerülő apró furcsaságok, mint alapvető konstrukciós kompromisszumok.

És szerintem pontosan ez mutatja, hova jutott a kategória.

Néhány éve azt kérdeztük, mit kell feláldoznunk azért, hogy egy telefont ki lehessen nyitni. A vivo X Fold6 mellett sokkal inkább az a kérdés, hogy ha már ennyire kevés dolgot kell feláldozni, akkor mi maradt még, amit a következő generációban fejleszteni lehet.

A 799 990 forintos ár miatt ez továbbra sem egy racionális impulzusvásárlás, és nyilván nem mindenki akar egy tablet méretű kijelzőt a zsebében hordani. Aki viszont eleve ilyen formátumot keres, annak az X Fold6 már nem azt kéri, hogy fogadja el a hajlítható technológia gyengeségeit.

Inkább azt mutatja meg, hogy 2026-ra mennyire kevés ilyen gyengeség maradt.