Sony Ericsson K800i RETRO teszt: a Cyber-shot telefon, amely megváltoztatta a mobilfotózást

A Sony Ericsson K800i azon ritka mobiltelefonok közé tartozik, amelyek nevét közel húsz év elteltével is azonnal felismeri egy teljes generáció. Elég meglátni a hátlapon elcsúszó kamerafedelet, a Cyber-shot feliratot vagy a középen elhelyezett joystickot, és máris visszatérünk abba a korszakba, amikor a telefonok még markánsan különböztek egymástól.

A K800i 2006-ban azt próbálta bebizonyítani, hogy egy mobil kamerája már nem feltétlenül csak szükségmegoldás. A 3,2 megapixeles érzékelő, az autofókusz, a xenonvaku, a kétállású exponálógomb és a fényképezőgépeket idéző kialakítás valóban új szintet képviselt. A készüléknek azonban volt egy kevésbé szerethető, mára szinte legendássá vált tulajdonsága is: a navigációs joystick, amely sok példányon idővel pontatlanná vagy részben működésképtelenné vált.

A Cyber-shot korszak kezdete

A Sony Ericsson 2006. február 28-án jelentette be a K800i-t, az értékesítés pedig még ugyanabban az évben megkezdődött. Nem egy megfizethető tömegmodellnek szánták, hanem a gyártó egyik legfontosabb felsőkategóriás készülékének.

Ez volt az első mobiltelefonok egyike, amely hivatalosan is megkapta a Sony digitális fényképezőgépeiről ismert Cyber-shot márkanevet. A névválasztás egyértelmű üzenetet hordozott: a kamera itt nem egy kötelezően kipipált extra, hanem a termék legfontosabb képessége.

A készülék németországi, kártyafüggetlen ajánlott ára 499 euró volt. Ez az akkori árfolyamon körülbelül 130–140 ezer forintnak felelt meg, vagyis a K800i egyáltalán nem számított olcsó telefonnak. Szolgáltatói előfizetéssel azonban jóval kedvezőbb áron is hozzá lehetett jutni, így idővel sokkal szélesebb közönséghez jutott el.

A siker nem maradt el. A Sony Ericsson 2006 harmadik negyedéves pénzügyi jelentésében külön is megemlítette a K800 Cyber-shot eredményeit a vállalat növekvő piaci részesedésének fontos tényezői között. A K800i tehát nem csupán utólag vált kultikus készülékké: már megjelenésekor is valódi slágertermék volt.

Komoly ellenfelekkel kellett megküzdenie

A 2006-os mobilpiac meglepően erős kamerás készülékeket kínált. A K800i legfontosabb riválisa a Nokia N73 volt, amely szintén 3,2 megapixeles, autofókuszos kamerát kapott. Ráadásul Symbian operációs rendszer futott rajta, így valódi okostelefonként fejlettebb alkalmazásokat is lehetett telepíteni rá.

A Sony Ericsson ezzel szemben egyszerűbb, gyorsabban kiismerhető kezelést és valódi xenonvakut kínált. Utóbbi sötétben és beltérben olyan előnyt jelentett, amelyet a gyengébb LED-vakuval felszerelt konkurensek nehezen tudtak ellensúlyozni.

A Nokia N93 inkább hordozható videokameraként próbált kitűnni, forgatható kijelzővel és optikai zoommal, ám ennek megfelelően jóval testesebb is volt. A Samsung D900 a vékony, elegáns csúszkás kialakításra helyezte a hangsúlyt, az LG pedig az 5 megapixeles KG920-szal próbálta megnyerni a specifikációs versenyt.

A K800i azonban jól példázta, hogy a megapixelek száma önmagában nem garantál jó kamerát. Az autofókusz, a xenonvaku, a lencsevédő, az exponálógomb és a képfeldolgozó szoftver együtt alkotott olyan egységet, amely valóban fényképezésre termett.

James Bond telefonja is lett

A K800i presztízsét jól mutatja, hogy szerepet kapott a 2006-os Casino Royale című filmben, amelyben Daniel Craig először alakította James Bondot.

A filmhez különleges, ezüstszínű Casino Royale Limited Edition változat is készült, egyedi külsővel és előre telepített filmes tartalmakkal. A Bond-kapcsolat egyszerre tette technológiai termékké, filmes kellékké és státuszszimbólummá a telefont.

Aki 2006-ban előhúzott egy K800i-t, az nem csupán telefonálni szeretett volna. A készülék azt sugallta, hogy tulajdonosa érdeklődik a technológia és a fényképezés iránt, és talán titokban arra is várt, hogy egy napon az MI6 keresse.

Egy teljesen más mobilos világba érkezett

A K800i még az iPhone előtti korszak terméke volt. Az Android a szélesebb közönség számára gyakorlatilag nem létezett, az okostelefon kifejezésről pedig a legtöbben valamilyen vastag, üzleti Nokiára, BlackBerryre vagy Windows Mobile-os eszközre gondoltak.

A telefonokon Java-játékokat futtattunk, infrán vagy Bluetoothon küldözgettük egymásnak a csengőhangokat és a képeket, az MP3-akat pedig számítógépről másoltuk memóriakártyára. Egy jó kamerás mobil valódi különlegességnek számított, hiszen sokan még külön kompakt fényképezőgépet vittek magukkal a nyaralásokra és családi eseményekre.

2006 ráadásul popkulturális szempontból is emlékezetes év volt. Ekkor került a mozikba a Casino Royale mellett A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse, Az ördög Pradát visel, a Verdák és a Borat. A rádiókból Shakira, Justin Timberlake, Nelly Furtado és a Gnarls Barkley szólt, miközben megjelent a PlayStation 3, a Nintendo Wii, a Gears of War, a Need for Speed: Carbon és a The Elder Scrolls IV: Oblivion.

A nyár egyik legfontosabb eseménye a németországi labdarúgó-világbajnokság volt, amelynek döntőjét Olaszország nyerte meg Franciaország ellen. A torna egyik legismertebb pillanata azonban Zinédine Zidane és Marco Materazzi összetűzése lett.

Ebben a világban egy K800i nem egyszerűen jó telefonnak számított. A jövő egy kisebb darabját jelentette.

Szemből telefon, hátulról fényképezőgép

A K800i alapformája még teljesen hagyományos. Klasszikus candybar készülék, amely nem nyílik ki, nem csúszik szét, és forgatható kijelzőt sem kapott. Szemből nézve egy komoly, üzleties nyomógombos telefon benyomását kelti.

A kijelző felett helyezkedik el a beszédhangszóró és a videóhívásokhoz használható másodlagos kamera. A képernyő mellett külön fotós gyorsgombokat találunk, amelyek készenléti állapotban a fényképalbumot nyitják meg, kameramódban pedig különböző beállításokat vezérelnek.

A billentyűzet felett két választógomb, külön vissza- és internetgomb, aktivitásmenü, valamint a középső navigációs joystick sorakozik. Utóbbi újkorában gyors és kényelmes kezelést adott, hosszabb távon azonban a készülék egyik legnagyobb gyenge pontjává vált.

Az oldalakon is több kezelőszerv található. A hangerőszabályzó fényképezéskor digitális zoomként működik, emellett külön lejátszás–szünet gombot, memóriakártya-foglalatot és valódi, kétállású exponálógombot is kapunk. A kameragombot félig lenyomva a telefon fókuszál, teljes lenyomásra pedig elkészíti a képet, éppen úgy, mint egy kompakt fényképezőgép.

A készülék alján a Sony Ericsson saját FastPort csatlakozója található. Erre csatlakozott a töltő, az adatkábel és a vezetékes fülhallgató is. Az univerzális csatlakozók korszaka még messze volt, ezért minden gyártó ragaszkodott a saját megoldásához.

A K800i igazi karaktere azonban a hátlapján jelenik meg. A nagyméretű, elcsúsztatható kamerafedél, a Cyber-shot felirat, az objektív és a vaku egy Sony kompakt fényképezőgép hangulatát idézi. A fedél elhúzásával a kamera automatikusan elindul, a telefont vízszintesen tartva pedig a kijelző keresővé, a fizikai gombok pedig valódi fényképezőgépes kezelőszervekké változnak.

A hátlap eltávolítható, mögötte pedig cserélhető akkumulátort találunk. Ha az akku néhány év alatt elfáradt, nem kellett szervizben szétszedetni a teljes telefont: egyszerűen új telepet lehetett belehelyezni.

Szerény számok, jól összeállított hardver

A K800i belső hardverét nem lehet a mai telefonokhoz hasonlóan processzormagokkal és gigabájtnyi memóriával bemutatni. Akkoriban sokkal fontosabb volt, hogy gyorsan megnyíljon a menü, elinduljanak a Java-játékok, megszólaljanak az MP3-ak, és az exponálógomb megnyomásakor elkészüljön a fénykép.

A telefonban legfeljebb 64 MB belső tárhely állt rendelkezésre. A 3,2 megapixeles képek mellett ez gyorsan kevésnek bizonyulhatott, ezért a készülék Memory Stick Micro, vagyis M2 memóriakártyával volt bővíthető. A hivatalosan támogatott legnagyobb kapacitás 2 GB volt, amelyre akkoriban rengeteg fénykép, zene és Java-játék ráfért.

A Sony saját kártyaformátuma ugyanakkor kevésbé volt elterjedt és jellemzően drágábbnak számított, mint a később szinte egyeduralkodóvá váló microSD.

Az előlapon egy 2 hüvelykes TFT-kijelző található, 240 × 320 pixeles QVGA-felbontással és több mint 262 ezer megjeleníthető színnel. A közel 200 ppi-s képpontsűrűségnek köszönhetően a menü ikonjai, a feliratok és a fényképek kellemesen élesen jelentek meg rajta.

A K800i támogatta a Java-alkalmazásokat és játékokat, beleértve bizonyos háromdimenziós címeket is. A Real Football, a Prince of Persia és a Need for Speed különböző mobilos változatai hosszú időre le tudták kötni az embert, még jóval a napi jutalmak, energiacsomagok és vásárolható virtuális pénzek korszaka előtt.

3G, Bluetooth és infra, de Wi-Fi nélkül

A K800i fontos újdonsága volt az UMTS, vagyis a 3G támogatása, amely elméletben legfeljebb 384 kilobites másodpercenkénti adatátvitelt tett lehetővé. Ez ma már rendkívül lassúnak hangzik, a saját korában azonban érezhető előrelépést jelentett.

A vezeték nélküli kapcsolatok között Bluetooth és infraport is szerepelt. Ezekkel képeket, zenéket, névjegyeket és más fájlokat lehetett küldeni a kompatibilis készülékek között. A Bluetooth sztereó hangátvitelt is támogatott, a telefont pedig bizonyos számítógépes alkalmazások távirányítójaként is lehetett használni.

Wi-Fi és GPS nem került bele, ám egy hagyományos, kamerára kihegyezett mobilnál ezek 2006-ban még nem számítottak kötelező képességeknek.

Érdekes döntés volt viszont, hogy a K800i ugyan támogatta a 3G-t, EDGE-kapcsolatra nem volt képes. Ha nem állt rendelkezésre UMTS-hálózat, vissza kellett lépnie a jóval lassabb GPRS-re. A szinte teljesen azonos K790i ezzel szemben EDGE-támogatást kapott, de 3G-t és előlapi videóhívás-kamerát nem.

A kamera, amely legendává tette

A K800i hátlapján egy 3,2 megapixeles, autofókuszos kamera dolgozik, amellyel legfeljebb 2048 × 1536 pixeles fényképeket lehet készíteni. A rendszer makró módot, képstabilizálást és körülbelül f/2,8-as fényerejű optikát is kínált.

A telefon azonban nem önmagában a felbontástól lett különleges. A Sony Ericsson egy komplett fényképezőgépes élményt próbált beépíteni a mobilba. A lencsevédő, a fizikai exponálógomb, a tájképállású kezelőfelület, az autofókusz és a dedikált fotós gombok együtt sokkal természetesebbé tették a használatát, mint a legtöbb kortárs modellét.

Sötét környezetben piros segédfény támogatta a fókuszálást. Ez annyira megvilágította a témát, hogy az autofókusz gyenge fény mellett is találjon kapaszkodót.

A legfontosabb fegyver azonban a valódi xenonvaku volt. Miközben a legtöbb korabeli mobil egy gyenge LED-del próbálta bevilágítani a jelenetet, a K800i rövid ideig jóval erősebb fényt bocsátott ki. Beltérben, családi eseményeken vagy házibulikban ez valóban használhatóbb képeket eredményezett.

A kamera egyik legérdekesebb szoftveres extrája a BestPic funkció volt. Az exponáláskor a készülék összesen kilenc felvételt készített, részben már a gomb teljes lenyomása előtti pillanatokból. A sorozatból ezután ki lehetett választani a legjobban sikerült képet, vagy akár többet is el lehetett menteni.

A mai sorozatfelvételek és mesterséges intelligenciával kiválasztott legjobb pillanatok előfutárának is tekinthető ez a megoldás.

Videóban már közel sem volt ilyen erős

A K800i fotós képességeihez képest a videórögzítés meglehetősen gyenge maradt. Legfeljebb 176 × 144 pixeles, QCIF-felbontású felvételeket tudott készíteni, körülbelül 15 képkockás másodpercenkénti sebességgel.

Ez még 2006-ban sem számított különösen erősnek, főleg egy Cyber-shot márkajelzéssel ellátott felsőkategóriás telefonnál. A mozgóképek inkább rövid, emlékeztető jellegű klipek készítésére voltak alkalmasak, mint komolyabb videózásra.

A K800i tehát nem volt hibátlan kameratelefon. Nem kapott optikai zoomot, videóban lemaradt néhány versenytárstól, és természetesen egy komolyabb kompakt fényképezőgépet sem tudott minden helyzetben kiváltani. Mégis ez volt az egyik első mobil, amelynél a kamera már nem egyszerűen dísznek érződött.

Gyors és könnyen kiismerhető szoftver

A készüléken a Sony Ericsson saját, zárt szoftveres rendszere futott. Ez nem volt olyan mélységben bővíthető, mint a Nokia N73 Symbian platformja, de gyors, látványos és egyszerűen megtanulható kezelést adott.

A főmenü a Sony Ericsson telefonokra jellemző, kilencikonos elrendezést használta. Innen lehetett elérni az internetet, a szórakoztató funkciókat, a Cyber-shot kamerát, az üzeneteket, a zenelejátszót, a fájlkezelőt, a névjegyeket, a videóhívást és a beállításokat.

A felület különböző témákkal alakítható át. Ezek nemcsak a háttérképet, hanem a menük színeit, ikonjait és animációit is megváltoztathatták. A Casino Royale különkiadás természetesen saját Bond-tartalmakat is kapott.

Bizonyos szintű multitasking is rendelkezésre állt. Egyes Java-alkalmazásokból át lehetett váltani más telefonfunkciókra, majd később vissza lehetett térni hozzájuk. Ez nem a mai értelemben vett korlátlan háttérfolyamat-kezelés volt, de egy hagyományos mobiltelefonban akkoriban fejlett képességnek számított.

Internetezni az Access NetFront böngészővel lehetett, amely nemcsak WAP-oldalakat, hanem teljes HTML-webhelyeket is megpróbált megjeleníteni. A Smart-Fit funkció a tartalmat a két hüvelykes kijelző szélességéhez igazította.

A telefon kreatív alkalmazásokat is kínált. A PhotoDJ képszerkesztésre, a VideoDJ fényképek, videók és zenék összefűzésére, a MusicDJ pedig egyszerű dallamok és csengőhangok létrehozására szolgált.

A joystick, amely rengeteg tulajdonost kergetett őrületbe

A K800i középső navigációs joystickja újkorában gyors és pontos kezelést biztosított. Négy irányba lehetett vele mozogni, benyomva pedig kiválasztotta az adott funkciót.

A konstrukción azonban maradt egy apró rés, amelyen keresztül idővel por, szösz és más szennyeződés kerülhetett a mechanika közelébe. A belső érintkezők a folyamatos használattól elkophattak vagy oxidálódhattak.

A probléma általában fokozatosan jelentkezett. Először valamelyik irányt erősebben kellett megnyomni, később többször is próbálkozni kellett, végül pedig teljesen megszűnhetett az érzékelés.

A tesztelt példánynál a lefelé irány már egyáltalán nem működik. Ez különösen kellemetlen, hiszen a menürendszer nagy része erre az egyetlen kezelőszervre épül. Bizonyos funkciók eléréséhez kerülőutakat kell keresni, más menüpontok pedig gyakorlatilag használhatatlanná válhatnak.

Egy alapos tisztítás sok készüléknél legalább átmenetileg segített, komolyabb kopás esetén azonban már az alkatrész cseréjére vagy újraforrasztására volt szükség.

A hiba nem kizárólag a K800i-t érintette. Több korabeli Sony Ericsson modell navigációs joystickja is hasonlóan öregedett, ezért ez a vezérlési megoldás mára a márka egyik legismertebb konstrukciós gyengeségévé vált.

A fehér képernyős halál és a módosított szoftverek

A K800i körül aktív rajongói és módosítói közösség alakult ki. A vállalkozó kedvű tulajdonosok egyedi témákat, átalakított menüket, új hangbeállításokat és alternatív kameradrivereket telepítettek.

Utóbbiakkal módosítani lehetett többek között a képek tömörítését, színeit, élesítését vagy akár a xenonvaku működését is. Ezek a beavatkozások ugyan érdekes eredményeket hozhattak, nem voltak veszélytelenek.

Egy hibás szoftver vagy félbeszakadt frissítés után előfordulhatott az úgynevezett White Screen of Death, vagyis a fehér képernyős halál. Ilyenkor a készülék bekapcsoláskor csak fehéren villogott, a rendszer pedig nem indult el.

A hibát gyakran a belső adatok vagy a firmware sérülése okozta, és sokszor csak teljes szoftveres újratelepítéssel lehetett helyrehozni. Ez a telefonon tárolt személyes adatok elvesztésével is járhatott.

Wilma, K790i és más érdekességek

A K800i fejlesztés közbeni kódneve állítólag Wilma volt. A barátságos elnevezés nem került rá a dobozra vagy a hivatalos reklámanyagokra, a megjelenés előtti hírekben és rajongói közösségekben azonban ezen a néven is emlegették.

A modellnek létezett egy szinte teljesen azonos testvére, a K790i. A legfontosabb különbséget a hálózati támogatás jelentette. A K800i 3G-kapcsolatot és videóhívásra használható előlapi kamerát kapott, míg a K790i EDGE-hálózaton működött, de nem támogatta az UMTS-t.

A két modell együtt indította útjára a Sony Ericsson Cyber-shot telefoncsaládját, amely később több ikonikus készülékkel folytatódott.

A K750i-től a K850i-ig

A K800i közvetlen elődjének a 2005-ben megjelent K750i tekinthető. Ez még nem viselte a Cyber-shot nevet, de a hátlapja már kompakt fényképezőgépet idézett. Elhúzható lencsevédőt, kétállású exponálógombot, autofókuszt és a korszakában kiválónak számító 2 megapixeles kamerát kapott.

A K750i lefektette az alapokat, a K800i pedig magasabb szintre emelte a receptet a 3,2 megapixeles kamerával, a xenonvakuval és a hivatalos Cyber-shot arculattal.

A 2007-ben bemutatott K810i inkább alapos ráncfelvarrás volt, mint teljesen új generáció. Megmaradt a 3,2 megapixeles kamera, az autofókusz, a xenonvaku és a rendszer alapja, miközben a készülékház valamivel vékonyabb, a megjelenés pedig elegánsabb lett. A problémás joystick azonban továbbra is a telefon része maradt.

A valódi generációváltást a K850i hozta el. Ez már 5 megapixeles kamerát, xenonvakut, HSDPA-adatkapcsolatot és jobb videórögzítést kínált. A hagyományos joystickot is száműzték, helyette navigációs gyűrűt és érintésérzékeny választógombokat vezettek be.

A Sony Ericsson ezzel megoldotta az egyik problémát, de létrehozott egy új, szintén megosztó kezelési rendszert.

A családfa így a K750i kamerás alapjaitól a K800i Cyber-shot áttörésén és a K810i finomításain keresztül vezetett el az 5 megapixeles K850i-ig. Mégis a K800i maradt az a modell, amelyre a legtöbben ma is azonnal emlékeznek.

A joystick sem tudta elhomályosítani a legendát

A K800i navigációs hibája komoly kellemetlenség, főleg akkor, ha valamelyik irány teljesen használhatatlanná válik. Egy olyan telefonon, amelynek szinte teljes kezelése erre az apró alkatrészre épül, ez jóval több egyszerű bosszúságnál.

A Sony Ericsson K800i neve hallatán mégsem elsősorban a hibás joystick jut eszünkbe.

Sokkal inkább az elcsúszó kamerafedél jellegzetes mozdulata, a kétállású exponálógomb, az autofókusz piros segédfénye és a xenonvaku villanása, amely egy sötét szobát egy pillanatra nappali világosságba borított.

A K800i megmutatta, hogy egy telefon kameráját nem kell többé mentegetni. Nem helyettesített minden helyzetben egy valódi fényképezőgépet, de elérte, hogy egyre többen hagyják otthon a kompakt gépüket.

Ez pedig jóval fontosabb eredmény volt annál, mint amit a 3,2 megapixeles felbontás önmagában elárul. A K800i nem egyszerűen sikeres mobiltelefon lett, hanem a mobilfotózás fejlődésének egyik meghatározó állomása – és egy Cyber-shot legenda, amelyre húsz év elteltével is egy egész generáció emlékszik.