nubia Focus 2 Ultra 5G teszt: a „szegény ember Leitz Phone-ja”

Kevés mai középkategóriás telefonról lehet azt mondani, hogy már kikapcsolt állapotban is szórakoztató. A legtöbb modell ugyanannak a receptnek valamelyik változata: nagy kijelző elöl, néhány kamerakör hátul, lapos keret, aztán próbáljuk meg a színekből kitalálni, melyik gyártó készítette. A nubia Focus 2 Ultra 5G azonban már az első kézbevételnél jelzi, hogy ő legalább megpróbál valami mást.

Hatalmas, kör alakú kamerarész, vegánbőr hátlap, külön exponálógomb, mechanikusan kattanó csúszókapcsoló és egy ténylegesen forgatható kameragyűrű került rá. Az összhatás nehezen tagadhatóan felidézi a Leica Leitz Phone fényképezőgépes világát, csak éppen egészen más árszinten: a Focus 2 Ultra a teszt készítésekor körülbelül 95 ezer forintért megvásárolható.

Külsőre tehát nagyon komolyan veszi a fotós szerepet. És pontosan emiatt kerül nehéz helyzetbe, amikor eljutunk a kamerákhoz. Ha ugyanis egy telefon ennyire hangosan azt üzeni, hogy „fotózz velem”, akkor a fényképezésnek is legalább olyan jónak kellene lennie, mint amilyen szórakoztató maga a készülék. A Focus 2 Ultra esetében ez csak részben sikerült – ettől viszont még az egyik legkarakteresebb telefon lett, amit ebben az árkategóriában mostanában használtam.

A dobozban még tok és fólia is van, töltő viszont nincs

A csomagolás mai szemmel egészen korrekt. A telefon mellett kapunk USB-C – USB-C kábelt, kijelzővédő fóliát, dokumentációt és egy átlátszó, matt tokot is. Hálózati töltőadapter viszont már nincs a dobozban, így ha a készülék maximális töltési teljesítményét szeretnénk kihasználni, megfelelő adapterről külön kell gondoskodni.

Ettől még a tartozéklista a mai mezőnyben kifejezetten tisztességesnek számít. Sok telefonnál lassan annak is örülhetünk, ha a készüléken kívül nem csak a SIM-tűt találjuk meg a kartonban, itt legalább használható tokot és fóliát is kapunk.

A tokra egyébként valóban szükség lehet, de nálam van vele egy komoly probléma: eltakarja a telefon egyik legjobb tulajdonságát. A Forest Green változat zöld, vegánbőr borítású hátlapja annyira jól sikerült, hogy szinte fáj rátenni bármit.

Nagyon erősen fényképezőgép akar lenni – és ez jól áll neki

A Focus 2 Ultra 163,2 × 77,2 × 7,49 milliméteres, tömege pedig 200 gramm. A hatalmas kameragyűrű alapján ennél jóval vaskosabb készülékre lehetne számítani, valójában viszont meglepően karcsú telefonról beszélünk. Nem könnyű, de a kézben egyáltalán nem kelti egy ormótlan, túlméretezett mobil benyomását.

A Forest Green változat nálam telitalálat. A zöld vegánbőr hátlapot finom arany részletek egészítik ki, a nubia pedig szerintem pont időben állt meg a díszítéssel: van benne egy kis extravagancia, de nem csúszott át vásári giccsbe. Sunrise White színben is elérhető a telefon, ott a gyártó nanométeres optikai bevonattal hozott létre a betekintési szögtől függően változó felületet.

Az igazán érdekes részek azonban azok, amelyeket nem csak nézegetni lehet. A telefon oldalán található egy mechanikus csúszókapcsoló, amely valóban kattan, a hátlapi kamerarész körül pedig egy fokozatosan forgatható vezérlőgyűrű kapott helyet. Nem egy haptikus motor próbálja elhitetni velünk, hogy történt valami: ténylegesen mozgó alkatrészeket fogdosunk.

Ez apróságnak tűnhet, de ma, amikor a legtöbb telefon egy teljesen homogén üveg-fém lap, meglepően sok karaktert ad a készüléknek. A nubia ráadásul nem hagyta ezeket puszta dísznek: a gyűrű és a csúszókapcsoló több funkciót is kaphat a rendszerben, az oldalon pedig külön kameragombot is találunk.

A Leitz Phone-hangulat elég egyértelmű, de legalább nem egy újabb iPhone-utánzat

A dizájn eredetiségéért nem feltétlenül a Focus 2 Ultrának adnám az első díjat. A nagyméretű kör alakú kameramodul, a műbőr felület és az egész fényképezőgépes hangulat nagyon könnyen eszünkbe juttathatja a Leica Leitz Phone készülékeit.

Igen ez a LeitzPhone, nem a nubia! Kép: Xiaomi

Ugyanakkor sokkal kevésbé zavar ez, mint amikor ismét egy újabb telefon próbálja pontosan ugyanúgy elrendezni a kameráit és a keretét, ahogy az aktuális iPhone. A nubia legalább egy kevésbé agyonhasznált vizuális irányból merített inspirációt, és ami fontosabb: a végeredményt rendesen összerakta.

A védelem viszont már kompromisszumosabb. IP54 minősítést kapunk, vagyis a készülék por és fröccsenő víz ellen védett, de nem teljesen vízálló. Eső vagy néhány vízcsepp miatt nem kell pánikba esni, medencébe viszont nem ezt a telefont vinném fotózni.

A 6,8 hüvelykes AMOLED kijelző élőben jobb, mint amennyire izgalmasnak hangzik

Az előlapon egy 6,8 hüvelykes AMOLED panel található 2392 × 1080 pixeles, vagyis FHD+ felbontással. A képfrissítés 120 Hz, a képarány 20:9, a gyártó pedig körülbelül 92 százalékos kijelző-előlap arányt ad meg.

Papíron ez ma már nem különösebben egzotikus specifikáció, használat közben viszont kifejezetten szerettem ezt a panelt. A 120 Hz sokat tesz hozzá a rendszer sebességérzetéhez, különösen azért, mert a processzor egyébként nem tartozik a legerősebbek közé. A görgetés és az animációk mégis folyamatosnak hatnak, a színek pedig látványosak anélkül, hogy természetellenesen túlhúzottnak éreztem volna őket.

A nubia 2800 nites lokális csúcsfényerőt kommunikál. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a teljes kijelző állandóan ezen a fényerőn működik, de kültéren jól jön a magasabb tartalék. Külön pozitívumként éltem meg, hogy a felület a használat során kevésbé zavart a tükröződéseivel, mint több másik fényes mobilkijelző.

Filmekhez, YouTube-hoz, közösségi médiához, böngészéshez és természetesen fotók visszanézéséhez teljesen rendben van. A Focus 2 Ultra azon telefonok közé tartozik, ahol a kijelzővel egyszerűen nem kellett külön foglalkoznom a hétköznapokban – és ez általában jó jel.

8 GB RAM mellé 512 GB tárhely: ebben az árban ez nagyon erős

A készülékben egy 6 nanométeres Unisoc T8100/T760 platformra épülő, nyolcmagos 5G rendszerchip dolgozik, legfeljebb 2,2 GHz-es órajellel. Ehhez 8 GB fizikai memória tartozik, amelyet a MyOS további 12 GB tárhelyből lefoglalt virtuális memóriával tud kibővíteni.

Innen származik a dobozon szereplő 20 GB Dynamic RAM megnevezés is. Ezt azért érdemes helyén kezelni: nem húsz gigabájtnyi fizikai RAM van a telefonban, hanem 8 GB valódi memória mellé rendelhető további 12 GB virtuális terület.

Tárhelyből viszont nincs hasonló marketingcsavar: 512 GB-ot kapunk. Körülbelül 95 ezer forintos telefonnál ez szerintem az egyik legerősebb specifikáció, különösen egy olyan készüléknél, amely éppen fotózásra és videózásra próbál ösztönözni.

A Geekbenchben nálam 732 pontos egymagos és 1320 pontos többmagos eredmény született. Ettől senki nem fog benchmarktáblázatot bekeretezni és kirakni a nappaliba, de a valós használat sokkal barátságosabb képet mutat.

Nem erőgép, de a hétköznapokban nem is annak érződik

Böngészésnél, YouTube-nál, közösségi médiánál, üzenetküldésnél, navigációnál vagy általános telefonhasználatnál nem volt olyan érzésem, hogy egy borzasztóan gyenge készülékkel kellene együtt élnem. A 120 Hz-es kijelző és a megfelelő mennyiségű memória sokat segít abban, hogy a rendszer kellemesen reagáljon.

Komolyabb játékoknál már előjönnek a korlátok. El lehet indítani erőforrás-igényesebb címeket is, de ha valaki maximális grafikán szeretné órákon át hajtani az aktuális mobiljátékokat, ennél jobb hardveres alapot is találhat ugyanebben vagy valamivel magasabb ársávban.

Csakhogy a Focus 2 Ultra nem gamer telefonnak készült. A pénz láthatóan nem kizárólag a SoC-ba ment, hanem olyan dolgokra is, mint a különleges kialakítás, a kamerás kezelőszervek, az AMOLED panel vagy az 512 GB tárhely.

A kamera köré épült minden – ezért itt a legmagasabbak az elvárások is

A nubia hivatalosan NEOVISION AI Photography System néven építi fel a kamerás élményt. A főkamerához egy 1/1,55 hüvelykes szenzor és nagyon világos, f/1,47-es optika tartozik, a kameraszoftver pedig öt különböző gyújtótávolságot kínál. Ezekkel a nagylátótól a klasszikus utcai fotós és portrés nézeteken keresztül egészen hosszabb, telefotószerű kivágásig választhatunk különböző perspektívákat.

Fontos ugyanakkor, hogy ez az öt gyújtótávolság nem öt külön fizikai kamerát jelent. A rendszer több esetben a szenzor képéből készít digitális kivágást, így a különböző beállítások inkább fotós gondolkodásmódot és képkivágást kínálnak, mintsem öt külön optikát.

A nubia a 13, 35 és 72 milliméter körüli látószögekkel például nagyon eltérő képi világot tud létrehozni ugyanarról a témáról. Ez kreatív szempontból tényleg jó játék, és sokkal érdekesebb annál, mint amikor egy kameraalkalmazás egyszerűen csak 0,6×, 1× és 2× feliratokat mutat.

Az előlapon 32 megapixeles szelfikamera dolgozik, a videofelvétel pedig hátul legfeljebb 4K/30 fps felbontásig mehet.

A forgatható kameragyűrű az egyik legjobb ötlet – és az egyik legnagyobb kihagyott lehetőség

A hátlapi gyűrű nem csak dísz. Fotózás közben több beállítás kezelésére használható, érzékenysége pedig alacsony, közepes és magas fokozatban is módosítható. A rendszerben még a Smart Sidebar is előhívható egy gyors oda-vissza forgatással.

A külön kameragomb szintén illik ebbe a filozófiába, bár itt hiányzott nekem egy igazán fényképezőgépes funkció. A gomb csak egy nyomási fokozatot érzékel, tehát nem lehet félig lenyomni a fókuszáláshoz, majd teljesen az exponáláshoz. Ha már ennyire erősen kameragépnek akarja éreztetni magát a telefon, ezt nagyon szívesen láttam volna.

Még furcsább, hogy videózáskor a látványos forgatható gyűrű nem használható a zoom kezelésére. A nagyítást ilyenkor a kijelzőn kell állítani. Ez nálam az egyik legnagyobb kihagyott ziccer lett, hiszen éppen videónál lenne igazán látványos és praktikus egy fizikai, finoman forgatható zoomvezérlő.

A fotók rendben vannak, csak a külső ennél többet ígér

A fotók minőségével önmagában nem volt komoly problémám. Jó fényben teljesen vállalható felvételeket készítettem vele, a főkamerával pedig olyan eredményt kapunk, amellyel ebben az árkategóriában nem kell szégyenkezni.

A gondot inkább a telefon saját pozicionálása okozza. Ha egy hagyományos középkategóriás készülékből kapnám ugyanezt a kamerát, valószínűleg különösebb fenntartás nélkül azt mondanám rá, hogy korrekt. Amikor viszont minden mechanikus és vizuális részlet azt sugallja, hogy egy mobilos fényképezőgépet tartunk a kezünkben, automatikusan magasabbra kerül a léc.

A különböző látószögek között ráadásul a teszt során észrevehető színkülönbségeket tapasztaltam. Ugyanazt a témát egymás után 13, 35 és 72 milliméteres nézetben lefotózva nem mindig teljesen ugyanazt a színhőmérsékletet és karaktert kaptam. A kamerák, illetve a különböző kivágások közötti váltás is lehetne gyorsabb.

Ezek nem teszik rosszá a kamerát, csak megakadályozzák, hogy a fotós koncepció annyira kiforrottnak érződjön, amennyire a külső alapján elsőre reméltem.

Kikapcsolt AI mellett is látványosan feldolgozza a képeket

A kameránál egy különösen érdekes jelenséget is észrevettem. A teszttelefonokon általában kikapcsolom az AI-alapú fotós rásegítést, hogy jobban lássam, mit csinál önmagában a rendszer. A Focus 2 Ultránál ezt követően készített kép gyors megnyitásakor konkrétan végig lehetett nézni, ahogy a fotó néhány másodperc alatt megváltozik.

A telefon tehát az AI opció kikapcsolása után is végez számításos utófeldolgozást. Mivel ugyanezt internetkapcsolat nélkül is megcsinálta, a feldolgozás legalább részben helyben történik.

A végeredmény jellemzően jobb lett annál, mint amit exponáláskor a keresőben láttam. Ez természetesen inkább pozitívum, de egyben kissé furcsa élmény is: fényképezéskor egy láthatóan nyersebb képet mutat a telefon, majd néhány másodperccel később megérkezik a ténylegesen feldolgozott változat.

A hivatalos kameraoldal egyébként AI Super Night, AI HDR, sportfotózás, utcai fotós módok, többkamerás videofelvétel és csillagcsíkos mód mellett több AI-alapú szerkesztési funkciót is felsorol. A marketinganyagok látványosak, de én egy ilyen kameraközpontú készüléknél szívesebben látnék még több egyértelműen a telefonnal készült mintaképet, mert a kamera önmagában egyáltalán nem teljesít rosszul.

5000 mAh és 33 watt: semmi különös, de működik

A készülékbe 5000 mAh-s akkumulátor került, vezetékesen pedig maximum 33 wattos töltés támogatott. Vezeték nélküli töltés nincs, ami ezen az árszinten nem különösebben meglepő.

Saját használatomban az egynapos működés könnyedén megvolt, visszafogottabb használattal pedig a második nap sem teljesen elképzelhetetlen. Nem ez lesz az a telefon, amely három napig elfelejti, hogy létezik töltő, de az akkumulátor nem is adott okot panaszra.

Nulláról száz százalékra nálam nagyjából 70 perc alatt jutott el. A 33 watt 2026-ban már nem számít különösebben gyorsnak, ugyanakkor egy százperces vagy annál hosszabb töltési ciklustól sem kell tartani.

A csomagban töltőadapter nincs, csak USB-C – USB-C kábel, így ezt vásárláskor érdemes beleszámítani, ha nincs otthon kompatibilis adapter.

5G és NFC van, de a Wi-Fi 5 és az USB 2.0 mutatja, hol kellett spórolni

A Focus 2 Ultra két fizikai nanoSIM-et kezel, természetesen támogatja az 5G hálózatokat, eSIM viszont nincs. Mobilfizetéshez NFC rendelkezésre áll, így ezen a téren nincs lényeges hiányosság.

A vezeték nélküli kapcsolatoknál már kevésbé modern a kép. Wi-Fi oldalon Wi-Fi 5 a plafon, Bluetoothból pedig 5.2 került a telefonba. Ezek tökéletesen használható szabványok, csak éppen 2026-ban már nem nevezhetők különösebben jövőbiztosnak.

Az USB-C csatlakozó szintén csak USB 2.0-s adatátvitelt kínál, videokimenet sincs, és 3,5 milliméteres jack csatlakozót sem kapunk. Navigációnál GPS, A-GPS, Galileo és GLONASS támogatás áll rendelkezésre.

A kijelzőbe épített optikai ujjlenyomat-olvasó nálam megbízhatóan működött, hangból pedig sztereó rendszert kapunk DTS:X Ultra támogatással. Multimédiára így a Focus 2 Ultra a Wi-Fi és USB korlátai ellenére összességében kellemes készülék.

MyOS 15: Android 15 2026-ban már nem túl izgalmas, a rendszer viszont meglepően szerethető

A telefonon Android 15-alapú MyOS 15 fut. A készülék eredeti megjelenési időpontját figyelembe véve ez érthető, 2026 őszén viszont már nem olyan specifikáció, amelyet különösebb lelkesedéssel írnék fel az előnyök közé. DE! A gyártótól kapott információk alapján nemsokára érkezik az Android 16-os frissítő csomagjuk erre a készülékre. Ugyan ez még továbbra is egy "régebbi" rendszer, de legalább már csak egy évre vagyunk az aktuálistól, nem kettőre.

Szerencsére maga a rendszer használata ettől még kellemes. A MyOS gyorsan reagált, logikusan kezelhető, és ami számomra talán a legjobb tulajdonsága: meglepően nagy szabadságot ad a megjelenés személyre szabásában.

Több teljes téma közül választhatunk, köztük egy Android nevű, letisztultabb variációval. Módosítható a háttér, az ikonok formája és színe, az elrendezés, sőt még az ujjlenyomat-feloldás animációja is.

Ez egy kicsit azt a régebbi androidos korszakot idézte fel bennem, amikor egy új telefon beállítása még arról is szólt, hogy ténylegesen a saját ízlésünkre formáljuk. Ma sok rendszer jóval szűkebb keretek között engedi ugyanezt.

A mechanikus kezelőszerveket szoftveresen is rendesen kihasználták

Az oldalsó csúszókapcsoló alapértelmezetten a hangmódot kezeli, de átprogramozható. Indíthatja a kamerát, a zseblámpát vagy a hangrögzítőt, sőt akár teljesen ki is kapcsolható a funkciója.

A forgatható kameragyűrű érzékenységét szintén személyre szabhatjuk, és a rendszer több helyen használja ezt a kezelőszervet. A külön kameragombhoz is rendelhetők funkciók, bár nekem itt az tűnik logikusnak, hogy ha már egy fényképezőgép ikon van rajta, maradjon kameraindító és exponálógomb.

Ezek az apróságok azért fontosak, mert megmutatják, hogy a nubia nem egyszerűen felragasztott néhány látványos hardverelemet a telefonra. Megpróbálta őket a szoftverbe is integrálni, és ettől a Focus 2 Ultra különleges kialakítása nem pusztán dizájntrükk.

95 ezer forintnál kezd igazán értelmet nyerni az egész

A teszt készítésekor a nubia Focus 2 Ultra 5G körülbelül 95 ezer forintért elérhető. Ez az ár nagyon sok mindent más megvilágításba helyez.

A processzor teljesítménye önmagában ennyiért sem kiemelkedő, a Wi-Fi 5 és az USB 2.0 sem fog technológiai lázba hozni senkit, az Android 15 pedig 2026-ban már öregebb alapnak számít. A kamerás rendszer sem olyan kiforrott, mint amilyen magas elvárást a telefon külseje teremt.

Ugyanakkor 95 ezer forint környékén kapunk 512 GB tárhelyet, 120 Hz-es AMOLED panelt, 5G-t, NFC-t, sztereó hangszórót, 5000 mAh-s akkumulátort és egy olyan dizájnt, amelyet nehéz összetéveszteni a konkurencia legtöbb modelljével. Ehhez jön a forgatható kameragyűrű, a dedikált exponálógomb és a programozható mechanikus csúszókapcsoló.

A piacon természetesen találni olyan telefont, amely gyorsabb ennél, és olyat is, amely jobb kamerát kínál. A teljes Focus 2 Ultra-csomagot azonban ebben az ársávban már jóval nehezebb reprodukálni.

Nem a legjobb kamerás telefon, hanem az egyik legérdekesebb olcsóbb telefon

A nubia Focus 2 Ultra 5G tesztelése végére kicsit máshova jutottam, mint amit az első öt perc alapján vártam. Eleinte azt hittem, hogy elsősorban egy olcsóbb, fotózásra kihegyezett különlegességgel lesz dolgom. A kamera rendben van, de végül nem ez lett a készülék legerősebb része.

Sokkal inkább maga a telefon.

Jó érzés kézbe venni, jó forgatni a kameragyűrűt, jó átkattintani a mechanikus kapcsolót, és egy olyan időszakban, amikor szinte minden mobil ugyanarra a néhány dizájnötletre épül, a Focus 2 Ultrának egyszerűen van személyisége. Az 512 GB-os tárhely és a jó AMOLED kijelző pedig arról gondoskodik, hogy ez ne csak egy szép technológiai játékszer legyen.

A kamerán még lehetne finomítani. Gyorsabb váltást, egységesebb színeket, jobb videós gyűrűintegrációt és még kiforrottabb fotós élményt szeretnék látni egy következő generációban. Ha ezeket megoldja a nubia, akkor az egész fényképezőgépes koncepció jóval több lehet egyszerű látványelemnél.

A jelenlegi Focus 2 Ultra azonban 95 ezer forintért így is egy kifejezetten érdekes ajánlat. Nem benchmarkbajnok, nem kategóriaelső kamerás mobil, és nem a legmodernebb csatlakozási technológiák gyűjteménye. Cserébe van egy jó ötlete, van saját karaktere, és nem próbál úgy tenni, mintha minden vásárló ugyanazt a fekete üvegtéglát szeretné.

Nálam pedig a Forest Green színnel végképp könnyű dolga volt.