Ma 20 éves a Nokia N95 – a telefon, ami már az iPhone előtt megmutatta az okostelefonok jövőjét

Beépített GPS, Wi-Fi, HSDPA mobilinternet, 5 megapixeles Carl Zeiss kamera, 3,5 milliméteres jack, microSD, sztereó hangszóró, webböngésző és egy különleges, kétirányú slider kialakítás. Mindez egy olyan készülékben, amelyet hónapokkal az első iPhone bemutatása előtt lepleztek le.

A Nokia N95 húsz év távlatából az egyik legjobb példája annak, milyen irányban képzelték el az okostelefon jövőjét közvetlenül az érintőkijelzős korszak kezdete előtt.

Nem telefon, hanem „multimédiás számítógép”

A Nokia az N95-öt 2006. szeptember 26-án, a New Yorkban megrendezett Open Studio eseményen mutatta be.

Már a hivatalos közlemény címe is sokat elárult a vállalat gondolkodásáról: „Ez lett a számítógépekből” – nagyjából így fogalmazott a Nokia.

Az N95 koncepciója ugyanis az volt, hogy egyetlen zsebben hordható készülék kiváltson több külön eszközt. A Nokia szerint nem kellett többé külön MP3-lejátszó, digitális fényképezőgép, PDA vagy navigációs készülék, ha mindez ott lehetett egyetlen telefonban.

2006-ban ez még kifejezetten ambiciózus elképzelésnek számított.

A mai okostelefonoknál természetes, hogy ugyanazzal az eszközzel fotózunk, navigálunk, zenét hallgatunk, internetezünk és levelezünk. Az N95 idején azonban még bőven létezett önálló piaca a kompakt fényképezőgépeknek, MP3-lejátszóknak és autós GPS-eknek.

Az N95 pontosan ezeket próbálta egyesével bekebelezni.

Két irányba csúszott – és ennek tényleg volt értelme

A Nokia egyik leglátványosabb ötlete a kétirányú slider kialakítás volt.

Az egyik irányba eltolva a kijelzőt előbukkant a hagyományos numerikus billentyűzet. Ha viszont a másik irányba mozdítottuk, külön multimédiás vezérlőgombok jelentek meg.

Ez nem pusztán dizájntrükk volt.

A telefon egyik üzemmódban klasszikus Nokia mobilként működött, a másikban pedig inkább hordozható médialejátszóként. A kijelző ilyenkor fekvő nézetbe váltott, a külön gombokkal pedig vezérelni lehetett a zenét és a videókat.

Ma talán túlbonyolítottnak tűnik, de volt benne valami nagyon 2000-es évekbeli elegancia: a gyártók még mechanikával próbálták megoldani azt, amit néhány évvel később már szinte teljes egészében a szoftverre bíztunk.

5 megapixel, Carl Zeiss optika – ez akkor komoly fegyver volt

Az N95 egyik legnagyobb ütőkártyája a kamerája lett.

A hátlapon 5 megapixeles kamera dolgozott Carl Zeiss optikával, autofókusszal, a telefon pedig MPEG-4 videót is tudott rögzíteni akár 30 képkocka/másodperces sebességgel.

Ez 2006-ban egyáltalán nem számított hétköznapi mobilos tudásnak.

A kamerás képességeket annyira komolyan vették, hogy 2007-ben a Technical Image Press Association, vagyis a TIPA az N95-nek ítélte a Best Mobile Imaging Device in Europe díjat. A zsűri többek között az autofókuszt, a Carl Zeiss optikát, a mechanikus zárat, valamint a készülék fotós és videós képességeit emelte ki.

A Nokia láthatóan nem azt szerette volna, hogy az N95 kamerája csak arra legyen jó, hogy „telefonhoz képest elfogadható” képet készítsen. A kompakt fényképezőgépek piacára is rá akart ijeszteni.

És egy időre sikerült is.

GPS a telefonban, amikor ez még külön kütyü volt

Legalább ennyire fontos volt a beépített GPS.

Ma már szinte fel sem merül, hogy egy okostelefonból hiányozzon a helymeghatározás, 2006-ban viszont teljesen más világot éltünk. Az autók szélvédőjén külön Garmin, TomTom vagy más navigációs készülékek lógtak, a mobiltelefonos navigáció pedig messze nem volt természetes szolgáltatás.

Az N95 beépített GPS-vevőjével és Nokia Maps alkalmazásával már országokat, városokat és szolgáltatásokat lehetett keresni, több mint száz ország térképeihez hozzáférve.

A teljes értékű hangos navigáció ugyan kezdetben külön fizetős szolgáltatás volt, de a lényeg már ott volt a telefonban.

Megint csak ugyanaz a minta: egy különálló elektronikai termék funkciója költözött be a mobilba.

Mobilinternet, Wi-Fi és valódi webböngésző

A Nokia nem csak kamerának és navigációnak szánta az N95-öt.

A telefon támogatta a HSDPA, WCDMA, EDGE és WLAN kapcsolatokat is. A HSDPA akkoriban a 3G következő lépcsőjének számított, és a Nokia azzal reklámozta, hogy megfelelő hálózaton a hagyományos 3G-hez képest jelentősen gyorsabb internetelérést biztosíthat.

Ehhez jött a Wi-Fi, amely szintén messze nem volt még minden telefon természetes tartozéka.

A Symbian-alapú S60 rendszer Nokia Web Browser böngészője Mini Map funkcióval, webes feedek támogatásával, jelszókezeléssel és automatikus kitöltéssel próbált már egy olyan internetélményt kínálni, amely túlmutatott a korábbi mobilos WAP-világon.

Természetesen mai szemmel az egész nehézkesnek és lassúnak hat.

De húsz évvel ezelőtt egy zsebben hordható eszközön teljes weboldalakat nézegetni már önmagában komoly technológiai demonstráció volt.

És még jack is volt rajta

A specifikációs lista mai szemmel nézve is szórakoztató.

Az N95-ben ott volt a szabványos 3,5 milliméteres jack, a sztereó hangszóró, az FM-rádió, a Bluetooth A2DP támogatás, a microSD-bővíthetőség, a miniUSB és még TV-kimenet is.

A belső tárhely mai szemmel már kevésbé lenyűgöző: körülbelül 150 MB szabad hely állt rendelkezésre, amit microSD-kártyával lehetett bővíteni.

A kijelző 2,6 hüvelykes volt, 240 × 320 pixeles QVGA felbontással és 16 millió megjeleníthető színnel.

Igen, 2,6 hüvelyk.

Ma ez nagyjából egy okosóra és egy telefon közötti méretnek érződik, de akkor egy komoly multimédiás készülék kijelzőjének számított.

Symbian: elképesztően sokat tudott, csak nem mindig egyszerűen

Az N95 a Symbian operációs rendszerre épülő S60 3rd Edition Feature Pack 1 platformot használta.

A rendszer egyik nagy előnye az volt, hogy valódi okostelefonos ökoszisztémát kínált. Külső alkalmazásokat lehetett telepíteni, játékokat futtatni, dokumentumokat kezelni, böngészni, levelezni és multitaskingot használni.

Az N95 tehát nem egyszerű „butatelefon” volt rengeteg extrával. A korszak értelmezése szerint teljes értékű okostelefon volt.

A probléma inkább az volt, hogy mindezt egy olyan felhasználói felületen kellett kezelni, amely alapvetően fizikai gombokra és menürendszerekre épült.

És pontosan itt vált szét később a Nokia és az Apple elképzelése arról, hogyan kell kinéznie az okostelefon jövőjének.

Mindezt az iPhone bemutatása előtt

Az N95 történetének egyik legérdekesebb része az időzítés. Steve Jobs az első iPhone-t csak több mint három hónappal később, 2007. január 9-én leplezte le.

Technológiai képességek alapján tehát a Nokia már az iPhone előtt megmutatott egy készüléket GPS-szel, HSDPA-val, Wi-Fi-vel, 5 megapixeles autofókuszos kamerával, alkalmazásokkal, multimédiával és számos olyan funkcióval, amelyeket ma egy okostelefontól várunk.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az N95 „jobb iPhone” lett volna.

A két készülék egészen más filozófiát képviselt.

A Nokia abban hitt, hogy minél több funkciót kell egyre kisebb helyre belezsúfolni. Az Apple ezzel szemben néhány hónappal később arra helyezte a hangsúlyt, hogyan lehet a rendelkezésre álló funkciókat egy nagy érintőkijelzőn, egyszerűbb felhasználói felülettel kezelni.

Utólag tudjuk, melyik megközelítés határozta meg inkább a következő két évtizedet.

De ettől az N95 technológiai teljesítménye nem lesz kisebb.

A bejelentés és a megjelenés között fél év telt el

Van azonban egy fontos történeti részlet: 2006. szeptember 26-án az N95-öt bemutatták, nem pedig piacra dobták.

A Nokia eredetileg 2007 első negyedévére ígérte a kereskedelmi megjelenést, körülbelül 550 eurós, támogatás nélküli áron.

A tényleges szállítás 2007. március 22-én kezdődött meg a fontosabb európai, ázsiai és közel-keleti piacokon.

Ez azért érdekes, mert mire a Nokia N95 valóban eljutott a boltokba, az első iPhone már be volt jelentve – bár annak amerikai értékesítése csak 2007 júniusának végén kezdődött.

2006 őszén tehát a Nokia mutatta meg először a saját elképzelését a következő generációs okostelefonról. Néhány hónappal később pedig megérkezett egy teljesen más válasz ugyanarra a kérdésre.

Nem csak papíron volt különleges

Az N95 nem kizárólag a specifikációs táblázatban mutatott jól.

2007-ben az EISA az év európai médiatelefonjának választotta, és külön kiemelte, hogy a készülékben gyakorlatilag minden olyan funkció megtalálható, amit akkoriban egy mobil eszközben el lehetett képzelni.

A TIPA pedig ugyanebben az évben a mobilos képalkotási képességeit díjazta.

Ez jól mutatja, milyen pozícióban volt akkoriban a Nokia. Nem egy lemaradó vállalatról beszélünk, amely kétségbeesetten próbálta utolérni az új trendeket.

2006 őszén még maga a Nokia próbálta meghatározni őket.

Milyen ma használni egy Nokia N95-öt?

Húsz év távlatából természetesen a specifikációs lista csak a történet egyik fele.

Az igazán érdekes kérdés az, hogy milyen ma kézbe venni és használni egy ilyen telefont.

Erről korábban a GMS – Goat Mobile Shop csatornán egy teljes retro tesztet is készítettem „A telefon, ami lenyomta az iPhone-t – legalábbis egy időre 😅 | Nokia N95” címmel.

A mai használat nagyon gyorsan megmutatja, mennyit változott húsz év alatt az okostelefon fogalma. A kis kijelző, a fizikai számbillentyűzet, a Symbian menürendszere és a kétirányú slider ma már egy teljesen más korszakot idéz.

Ugyanakkor éppen használat közben válik igazán érthetővé, miért volt az N95 ennyire különleges 2006-ban.

GPS, Wi-Fi, mobilinternet, valódi alkalmazások, 5 megapixeles kamera, zene- és videólejátszás, böngészés, memóriakártya, jack és még TV-kimenet is egyetlen zsebben hordható eszközben.

Nem azért érdekes, mert mai szemmel gyors vagy kényelmes.

Hanem azért, mert szinte minden olyan irányba elindult, amerre később maga az okostelefon-piac is továbbment.

A Nokia jól látta a jövőt – csak másképp képzelte el

Talán éppen ezért olyan érdekes ma visszanézni az N95-re.

A Nokia nagyon sok mindent helyesen jósolt meg.

A telefon lesz a fényképezőgépünk.
A telefon lesz a navigációnk.
A telefonon hallgatjuk majd a zenét.
A telefonról internetezünk.
A telefonon futnak az alkalmazásaink.
A telefon egyre inkább személyi számítógéppé válik.

Ebben szinte tökéletesen igaza lett.

A kérdés inkább az volt, hogyan fogjuk mindezt használni.

Erre az N95 még a klasszikus mobiltelefonok világából adott választ: rengeteg gombbal, összetett menürendszerrel, külön üzemmódokkal és mechanikus megoldásokkal.

Az iparág néhány hónappal később egy másik irányba fordult.

Húsz év után is az egyik legfontosabb Nokia

Az N95 ezért jóval több egy érdekes retro telefonnál.

Egy pillanatfelvétel arról a korszakról, amikor a Nokia még a mobilpiac élén állt, és technológiai szempontból képes volt olyan telefont készíteni, amely szinte minden konkurensénél több funkciót kínált.

A készülék különös helyet foglal el az okostelefonok történetében: egyszerre mutatta meg, mivé válhat a mobiltelefon, és azt is, hogy önmagában a funkciók mennyisége nem feltétlenül dönti el, melyik platform határozza meg a következő korszakot. Húsz év elteltével már tudjuk, hogy ebben meglepően sok igazság volt.

Csak végül nem egészen úgy nézett ki a jövő, ahogyan a Nokia elképzelte.