Everycom Cubelite Ultra teszt: ez a projektor nem csak papíron erős, hanem tényleg odaver

Az utóbbi időben elég sok projektor megfordult nálam, és őszintén szólva már kezdett kialakulni egy reflexem: ha a specifikáció túl jól hangzik, akkor biztos jön majd a feketeleves. Mert papíron minden második vetítő brutális fényerővel, modern rendszerrel, hangzatos HDR-rel és „moziélménnyel” támad, aztán a valóságban az egészből sokszor az lesz, hogy a fényerő inkább marketing, a rendszer lassú, a hang közepes, a kép pedig csak addig látványos, amíg le nem kapcsolod a józan eszedet.

Az Everycom Cubelite Ultra viszont már az első percekben gyanúsan nem ezt a forgatókönyvet követte. A gyártó oldala szerint 2100 ISO lumenes fényerővel, natív 1080p felbontással, 4K/60 fps dekódolással, Android 15-tel, 3 GB RAM-mal és 128 GB tárhellyel érkezik, ráadásul van benne MEMC, HDR, automata fókusz és automata trapézkorrekció is. Ez így együtt már papíron sem a szürke, fapados belépőszintet idézi, hanem inkább azt a kategóriát, ahol az ember elkezd reménykedni, hogy na jó, ebből még valami komolyabb is kisülhet. És ami ennél is fontosabb: a valós használat során is volt benne több olyan pont, ahol konkrétan felkaptam a fejem. 

Már a doboznál látszik, hogy nem zsebprojektornak szánták

A Cubelite Ultra nem próbál mini hordozható kütyünek látszani, és ez már a csomagolásnál átjön. Szép nagy dobozban érkezik, a külsején mindenféle extra infóval, de ami fontosabb, hogy a tartalma is azt sugallja: ezt nem arra találták ki, hogy néha bedobd a hátizsákba egy hétvégi poénkedvű vetítéshez, hanem arra, hogy rendes otthoni projektorként használd.

A csomagban ott van maga a projektor, a tápkábel, a távirányító, a használati útmutató, egy HDMI-kábel, egy törlőkendő a lencséhez, sőt, még külön lencsevédő kupak is jár hozzá. Ez utóbbi apróságnak hangzik, de pont az a fajta részlet, amitől az egész csomag kevésbé érződik összecsapott, „majd a user megoldja” projektnek. Már itt látszik, hogy az Everycom valami komolyabb nappalis használatban gondolkodott, nem pedig abban, hogy egy filléres minivetítőt akar rádtukmálni.

Külsőre is rendben van, és végre van benne anyag

A projektor egyik első meglepetése a súlya volt. Kifejezetten szeretem, amikor egy ilyen eszköznek van tömege, mert attól az egész nem üres műanyagdoboz-hangulatot áraszt, hanem azt, hogy tényleg van benne technika, hűtés, hangszóró, minden, ami kell. A Cubelite Ultra pontosan ilyen. Nem pehelysúlyú, de ettől az egésznek komolyabb jelenléte van.

Külsőre szerintem kifejezetten jól sikerült. Az elején lévő szövetes rész sokat dob rajta, mert ettől nem az a klasszikus unalmas projektor kinézete lesz, hanem valamivel modernebb, otthonosabb, nappaliba is simán kitehető darab. Az anyaghasználat összességében rendben van, a csatlakozókínálat pedig korrekt: a gyártó oldala alapján van rajta két USB, HDMI, AUX és RJ45 LAN, plusz támogatja a 2,4 és 5 GHz-es Wi-Fi 6-ot, illetve a Bluetooth 5.0-t is. Ez azért fontos, mert így nem csak a saját rendszerére vagy rákényszerítve, hanem rendesen lehet mellé építeni más eszközöket is.

Ráadásul az USB-portok képesek tápot is adni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki valamiért például külön Android TV sticket rakna rá, akkor azt nem feltétlen kell külön táplálni. Apróság, de praktikus. Szintén jópofa részlet, hogy a gumitalpak alatt ott lapulnak a mennyezeti rögzítési pontok, tehát aki nem csak ide-oda hurcolná, hanem fixen fel is szerelné, annak ez külön jó hír.

Beüzemelés: végre valami, ami nem adminisztrációval akar indítani

A beüzemelés sokat elárul arról, mennyire akar egy gyártó normális lenni a felhasználóval. A Cubelite Ultránál szerencsére gyorsan jóra fordul a hangulat. Bekapcsolás után gyakorlatilag azonnal bejön a főmenü, és ami külön szimpatikus, hogy nem regisztrációval, nem accountkéréssel, nem félórás aktiválással indul a történet. Egyszerűen használni kezded.

Ebben nyilván segít a hardver is, mert a gyártó szerint egy nyolcmagos HiSilicon V660 dolgozik benne, 3 GB RAM-mal és 128 GB tárhellyel, ami projektoros szinten már bőven nem az alap „épphogy eldöcög” kategória. És ezt tényleg érezni is a használat közben. A menü nem tűnt lustának, a váltások nem voltak frusztrálóan lassúak, és összességében nem azt éreztem, hogy a szoftver lesz az élmény szűk keresztmetszete.

Volt viszont egy nagyon furcsa, kissé szívmegállítós részlet: a virtuális billentyűzet. Ha gépelni kezdesz, normál esetben nincs különösebb gond, viszont a Shift gomb valami egészen abszurd hangot tud kiadni. Az első alkalommal konkrétan azt hittem, valami eltört a gépben. És ami a legjobb, hogy hiába van külön gombhang opció a menüben, ha kikapcsolod, a Shift valamiért akkor is képes külön életet élni. Ez az a fajta bug vagy furcsaság, amin egyszerre nevetsz és egy kicsit meg is ijedsz.

A pozitív oldalon viszont ott van, hogy a tesztidőszak alatt érkezett rá szoftverfrissítés, ami mindig jó jel. Nem biztos, hogy földrengető változást hoz, de azt legalább mutatja, hogy a gyártó nem dobta el a terméket a rajt után.

A képminőség: itt kezd igazán érdekessé válni a Cubelite Ultra

A projektornál végül mindig egyetlen dolog dönt: milyen a kép. Lehet bármennyire okos, gyors vagy jól felszerelt, ha a vetített kép nem győz meg, akkor az egész csak jól becsomagolt kompromisszum.

Itt viszont pont az történt, hogy a Cubelite Ultra nagyon hamar megmutatta, miért érdekes. A gyártó oldala szerint 2100 ISO lumen fényerőt kapunk, 1,27:1 vetítési aránnyal, 10000:1 kontraszttal, natív 1080p felbontással és 4K támogatással a dekódolás szintjén. Emellett van automatikus fókusz, automatikus és digitális trapézkorrekció, HDR és MEMC is, vagyis papíron minden adott ahhoz, hogy ne csak töksötét szobában lehessen értelmesen használni.

Ami viszont igazán fontos, az az, hogy a valóságban ez mennyire áll meg a saját lábán. És itt kellett elismernem, hogy a fényerő nem csak marketingduma. Konkrétan a stúdióban, felkapcsolt lámpák mellett is látható maradt a kép. Ez ritka. A legtöbb projektornál ilyenkor már inkább csak sejted, mi történik a vásznon, itt viszont tényleg volt tartalék. Ez önmagában már előrevetíti, hogy nappaliban, nem teljes sötétben is sokkal használhatóbb lehet, mint az átlag.

A kép összhatása is kifejezetten jó. A színek élénkek, az egész vetítésnek van egy látványos, erős megjelenése. Nem az a fakó, élettelen, kissé poros projektoros érzet fogad, amit ebben a kategóriában néha meg lehet kapni, hanem egy modernebb, kellemesebb kép. A HDR külön hozzátesz ahhoz, hogy az egész frissebbnek, ütősebbnek hasson.

A vetítési méretet a gyártó 55 és 300 hüvelyk közé lövi be, 1,6 és 9 méter közti távolságból. Nyilván a 300 col az már inkább papíron jól hangzó végpont, de az a jó, hogy középtartományban bőven van mozgástér, és a nappali-kompatibilis méretekhez sem kell feltétlenül a szoba másik végéből dolgozni.

Nem natív 4K, de nem is jön zavarba a komolyabb tartalmaktól

Fontos tisztázni, hogy a Cubelite Ultra nem natív 4K projektor, hanem Full HD. Viszont tud 4K tartalmat dekódolni akár 60 fps mellett, ami a mindennapi használatban bőven hasznosabb adat, mint elsőre hangzik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a komolyabb streamelt vagy külső forrásból érkező anyagokkal sem jön zavarba olyan könnyen, mint sok gyengébb vasra épülő projektor.

A gyártó külön hangsúlyozza, hogy teljes üveglencsés optikát használ, és komolyabban vették a hűtést is, pont azért, hogy hosszabb használat után se induljon el az a klasszikus projektoros betegség, amikor a melegedéstől szépen lassan elmászik az élesség. Erre ráerősít az ígért 50 000 órás élettartam is, ami persze gyári adat, de azért még így is azt üzeni, hogy nem egyszer használatos hobbikütyünek szánták.

És igen, a teljesítménynek van ára: hőtermelés. A Cubelite Ultra kicsit forrófejű. A menüben konkrétan kiírja, hány fokos a rendszer, nálam például 52 Celsius-fokot is mutatott. Ez egyszerre vicces és őszinte. Viszont az is érdekes volt, hogy egy egész éjszakás bekapcsolva hagyás után inkább visszahűlt 31 fok környékére, tehát simán lehet, hogy az első indulás, a frissítések és a kezdeti terhelés jobban felmelegítette, mint a folyamatos filmnézés. Mindenesetre legalább nem kell találgatnod, hogy melegszik-e, mert ő konkrétan megmondja.

Android 15 projektoron: meglepően nem nyűg

A Cubelite Ultra egyik nagy előnye, hogy nem valami ósdi, nyögvenyelős rendszert kaptál vele, hanem Android 15-öt. Ez projektoros fronton egyáltalán nem evidens, és a 3 GB RAM + 128 GB tárhely párosával együtt azt eredményezi, hogy a rendszer használata nem érződik szenvedésnek. Ez nagyon fontos, mert egy okosprojektornál villámgyorsan el tudja rontani az élményt, ha maga a szoftver válik nyűggé.

Itt viszont a menü logikus, a kezelés alapvetően gyors, és mivel Androidról beszélünk, normálisan lehet rá alkalmazásokat is pakolni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem vagy feltétlenül rákényszerítve arra, hogy külső stickkel vagy külön lejátszóval oldj meg mindent. Ha akarsz, megoldhatod a legtöbb dolgot magából a projektorból is. És ez ebben az ársávban, ilyen hardverrel együtt tényleg nagy előny.

A hangszórója nem csak hangos, hanem tényleg odaver

A beépített hangszórók kérdése projektornál mindig érzékeny pont, mert a legtöbb modellnél jó, ha arra elég, hogy „valami szóljon”. A Cubelite Ultránál viszont tényleg felkaptam a fejem. Nem csak arról van szó, hogy elég hangos – hanem arról, hogy brutál hangos. A gyártó szerint 3 × 10 wattos, azaz összesen 30 wattos hangrendszer van benne, és ez nem csak papíron tűnik soknak.

Ez egyben meg is magyarázza, miért van az egész projektornak rendes súlya. Itt nem egy csipogó kis segédhangról van szó, hanem valamiről, ami simán tud önállóan is használható lenni. Nyilván nem vált ki egy rendes házimozis hangrendszert, de az a helyzet, hogy sok ember simán ellene lesz vele külső hang nélkül is, főleg ha nem audiofil szentélyt épít, hanem csak normálisan szeretne filmet nézni, sorozatozni vagy játszani.

Csatlakozás, tükrözés, játék: itt már tényleg nem félkarú a történet

A vezeték nélküli részen külön jó hír, hogy van telefonos képernyőtükrözés, ráadásul nem csak papíron, hanem iPhone és Android oldalon is. Ez azért praktikus, mert sok ember nem feltétlenül az okosrendszerből akar mindent megoldani, hanem néha csak gyorsan átdobna valamit a telefonról a nagy képre. Erre pedig a Cubelite Ultra alkalmas.

A fizikai csatlakozók és a hálózati funkciók mellé jön még az ARC és CEC támogatás is, ami már azt jelzi, hogy a gyártó nem csak egy önmagában lebegő projektort akart csinálni, hanem olyat, amit rendesen be lehet illeszteni egy nappalis setupba. Konzol, laptop, set-top box, streaming stick – mindegyik reális forgatókönyv.

És ha már konzol: ha kaptunk HDMI-kábelt a dobozban, akkor nyilván rá is kötötted a saját masinát, és játszottál rajta. Itt jött képbe a gaming mód, ami csökkenti a késleltetést. Ilyenkor a projektor egy kicsit visszavesz a színekből, de cserébe gyorsabban frissíti a képet, és összességében tényleg azt az érzést adja, hogy ez a projektor nem csak filmnézésre, hanem játékra is használható. Magyarul: igen, bizonyos szinten ez tényleg gaming projektor is.

Megéri? Ennyi pénzért meglepően egyértelmű az igen

A Cubelite Ultra a hivatalos oldalon jelenleg 459 dolláros áron fut, ami a megadott kedvezménnyel (a kupon: Isti) nagyjából 150 ezer forint körüli árszintre húzható le. Ez már nem az impulzusvásárlós kategória, viszont a kapott csomag alapján bőven nem is tűnik elszálltnak. Főleg úgy, hogy itt nem csak egy „okosprojektor” címkét kapsz, hanem tényleg egy erős fényerejű, normális rendszerrel szerelt, jó hangú, korrektül felszerelt otthoni vetítőt.

Leginkább annak tudom ajánlani, aki egy látványos, nappaliba is vállalható projektort keres, és fontos neki, hogy ne csak teljes sötétben legyen értelme bekapcsolni. Jó választás lehet annak is, aki szereti az okosfunkciókat, akar egy modern rendszert, és nem feltétlenül akar rögtön külön hangrendszerrel meg külső lejátszóval indulni, mert a Cubelite Ultra önmagában is egész komplett élményt tud adni. És az is simán képbe kerülhet vele, aki csak egyszerűen nagyban akar játszani.

Összességében az Everycom Cubelite Ultra pont azért tud kellemes meglepetés lenni, mert nem csak papíron erős. Tényleg van fényereje, tényleg erős a hangja, a képe tényleg látványos, a rendszere pedig nem idegesít fel tíz perc alatt. Nem hibátlan, vannak benne furcsaságok, és a melegedés sem teljesen jelentéktelen, de a nagy kérdésre, hogy megéri-e, nálam egyértelműen az a válasz: igen.

Az anyagból nemcsak írott, hanem képi tartalom is készült, amit YouTube csatornánkon tudsz megnézni.