BlackBerry Z30 teszt: a valaha készült legjobb érintőkijelzős BlackBerry, ami túl későn érkezett

A BlackBerry Z30 azok közé a telefonok közé tartozik, amelyekre ma már jóval kevesebben emlékeznek, mint amennyire megérdemelnék. Pedig a maga idejében ez volt a BlackBerry egyik legfontosabb próbálkozása arra, hogy megmutassa: tud még modern, komoly, prémium érintőkijelzős telefont készíteni. A gond csak az volt, hogy mire a Z30 elkészült, a piac már lényegében eldöntötte, hogy az Android és az iPhone körül forog minden.

Ez a készülék mégis különleges darab. Nem azért, mert forradalmasította a mobilpiacot, és nem is azért, mert a legjobb kamerát vagy a legerősebb hardvert kínálta. Hanem azért, mert egy egészen másfajta okostelefonos szemléletet képviselt. Olyat, amelyben a produktivitás, a kommunikáció, az üzleti használat és az átgondolt működés fontosabb volt, mint a puszta marketingérték.

Rossz időben érkezett egy nagyon jó telefon

A BlackBerry Z30 2013 szeptemberében mutatkozott be, és ez utólag visszanézve talán a legnagyobb problémája volt. Ekkorra a mobilpiac már nagyon erősen kétpólusúvá vált. Az egyik oldalon ott volt az Android, a másikon az Apple, és a legtöbb felhasználó addigra már eldöntötte, melyik világban akar élni.

A Z30 közben egyáltalán nem középkategóriás próbálkozás volt. Magyarországon 180–200 ezer forint körüli áron jelent meg, vagyis abszolút csúcskategóriás árszinten indult. Ebben a ligában pedig már olyan riválisokkal kellett versenyeznie, mint a Samsung Galaxy Note 3, az LG G2, a Sony Xperia Z1, a HTC One vagy éppen az iPhone 5s. Ezek a modellek akkoriban meghatározták a piacot, és a legtöbb vásárló figyelme is rájuk irányult.

A BlackBerry viszont nem ugyanazt akarta adni, mint a konkurencia. Nem a legerősebb processzort vagy a legnagyobb megapixelszámot tette a kirakatba, hanem azt mondta: ha dolgozni akarsz a telefonoddal, ennél jobb társad aligha lesz. Ez már akkor is egy rétegigény volt, ma viszont talán még érdekesebb visszanézni rá, mert egyre több mai mobil inkább a tartalomfogyasztás és a közösségi média köré épül, mintsem a valódi produktivitás köré.

2013 hangulata ma már egészen más fényt ad neki

A Z30 történetéhez az is hozzátartozik, milyen korszakban jelent meg. 2013 még az az időszak volt, amikor minden nagyobb gyártónak markáns karaktere volt. A Samsung, a HTC, a Sony, az LG, a Nokia és a BlackBerry más-más irányból közelítették meg az okostelefont, és még nem tartottunk ott, hogy minden készülék gyanúsan hasonlítson egymásra.

Ez volt az az év, amikor a mozikban ment a Vasember 3, a Gravitáció vagy A hobbit: Smaug pusztasága, a rádiókban pedig olyan slágerek szóltak, mint az Avicii-féle Wake Me Up vagy a Daft Punk Get Luckyja. A videojátékos világban ekkor érkezett a GTA V, a The Last of Us, a BioShock Infinite és az új konzolgeneráció is. Ebbe a nagyon pezsgő technológiai és popkulturális korszakba próbált meg belépni a BlackBerry a maga új víziójával.

A Z30 emiatt ma már nemcsak egy telefon, hanem egy korszak lenyomata is. Egy olyan korszaké, amikor az okostelefon még sokkal inkább munkaeszköz és kommunikációs központ volt, nem pedig állandó, végtelen görgetésre optimalizált kijelző.

Visszafogott, de nagyon tudatos dizájn

A BlackBerry Z30 külseje első ránézésre nem akar lenyűgözni. Nincs rajta hivalkodás, csillogó üveg vagy túlzó látványelem. Mégis nagyon hamar feltűnik, mennyire tudatosan megtervezett készülék.

A maga idejében ez volt a BlackBerry legnagyobb érintőkijelzős telefonja, 5 hüvelykes AMOLED panellel. A 140,7 x 72 x 9,4 milliméteres méret és a 170 grammos tömeg ma már kimondottan barátságosnak számít, de már 2013-ban is jól kézbe simuló, masszív eszköz volt. Nem a vékonyságával vagy a látványos formájával akart kitűnni, hanem azzal, hogy használatra készült.

A keretet egy rozsdamentes acélhatású műanyag szegély fogja körbe, az összeszerelési minőség pedig még mai szemmel nézve is meggyőző. Nincs recsegés, nincs lötyögés, az egész készülékben ott van az a fajta stabilitás, amit ma már meglepően ritkán érezni. A fehér változat különösen elegáns, a hátlap pedig letisztult és funkcionális. A Z30 dizájnja nem látványos akar lenni, hanem időtálló, és ez talán jobban is áll neki.

Erős hardver volt, jó üzemidővel

A BlackBerry Z30 belsejében egy kétmagos, 1,7 GHz-es Qualcomm Snapdragon S4 Pro dolgozott 2 GB RAM mellett. Ma ez már természetesen szerénynek hangzik, 2013-ban viszont egyáltalán nem volt gyenge csomag, főleg úgy, hogy a BlackBerry 10 operációs rendszer kifejezetten jól optimalizáltan futott rajta.

A belső tárhely 16 GB volt, amit microSD-kártyával lehetett bővíteni. Ez akkoriban még nagyon is fontos előnynek számított, ahogy az is, hogy a készülék 4G LTE-t, kétcsatornás Wi-Fi-t, Bluetooth 4.0-t, NFC-t, GPS-t és még microHDMI-t is kínált. Ez utóbbi ma már szinte egzotikus extrának hat, de akkoriban komoly rugalmasságot adott a készüléknek.

Az akkumulátor 2880 mAh-s volt, ami a korszakban kifejezetten nagy kapacitásnak számított. A BlackBerry hírnevét korábban is részben a jó üzemidő alapozta meg, és a Z30 ezt a hagyományt továbbvitte. Normál használat mellett a másfél-két nap teljesen reális volt, ami a csúcskategóriában nagyon jó eredménynek számított.

A kijelző és a multimédia is a felső kategóriát célozta

Az 5 hüvelykes Super AMOLED panel 720 x 1280 pixeles felbontása ma már nem számít különlegesnek, de a BlackBerry 10 vizuális világával együtt nagyon jól működött. A rendszer sötétebb, elegánsabb felületei, a Hub és az üzleti fókuszú felépítés kifejezetten szépen mutattak ezen a kijelzőn. A Z30 nem a nyers pixelsűrűséggel akart lenyűgözni, hanem az összhatással, és ez meglepően jól öregedett.

A telefon hangzására is figyeltek. Az előlapi hangszórók és a Natural Sound technológia akkoriban valóban jó telefonálási élményt és korrekt multimédiás használatot adtak. Ez is jól mutatja, hogy a BlackBerry mennyire komplett kommunikációs és munkás telefonként gondolt erre a modellre.

A kamerák nem voltak kiemelkedők, de volt bennük ötlet

A hátlapon 8 megapixeles autofókuszos kamera dolgozott LED vakuval, az előlapon pedig egy 2 megapixeles egység kapott helyet. Ez már 2013-ban sem számított a legerősebb felállásnak, és a BlackBerry nem is próbálta kameratelefonként eladni a Z30-at.

Ami viszont kifejezetten érdekes volt, az a szoftveres oldal. A Time Shift funkció például lehetővé tette, hogy csoportképnél az arcok legjobb pillanatait külön-külön válaszd ki. Ma ez már ismerősen hangozhat más gyártók megoldásai miatt, de akkoriban kifejezetten ötletes és előremutató szolgáltatásnak számított. A Z30 itt is azt mutatta meg, hogy nem a nyers számokkal akart nyerni, hanem az okos, praktikus funkciókkal.

A BlackBerry 10 volt az igazi főszereplő

A Z30 egyik legnagyobb erőssége maga a rendszer volt. A BlackBerry 10 egy merész, gesztusalapú operációs rendszer volt, amely sok szempontból évekkel előrébb járt a koránál. Nem volt klasszikus home gomb, nem volt megszokott androidos navigációs logika, helyette suhintásokkal, mozdulatokkal lehetett közlekedni.

A rendszer lelke a BlackBerry Hub volt, amely egyetlen helyre gyűjtötte az e-maileket, SMS-eket, BBM-üzeneteket és más kommunikációs csatornákat. Ez nemcsak jól hangzott, hanem valóban nagyon hatékony működést adott. Akik sokat dolgoztak telefonról, gyorsan megértették, miért volt ennyire különleges ez a koncepció.

Ugyanez igaz a virtuális billentyűzetre is. A BlackBerry korábban a fizikai billentyűzeteiről volt híres, de a Z30 megmutatta, hogy érintőkijelzőn is lehet nagyon jól gépelni. A prediktív szövegbevitel és a suhintással beilleszthető szavak rendszere kifejezetten gyors és hatékony volt, ha az ember megszokta.

A multitasking, az Active Frame-ek, az átgondolt kommunikációs fókusz mind azt bizonyította, hogy a BlackBerry 10 egy nagyon intelligens rendszer volt. A tragédia nem az volt, hogy rossz platform lett volna, hanem az, hogy közben az alkalmazáskínálat elmaradt az Android és az iOS mögött. Mire a rendszer igazán kiforrott, a piac már nem adott neki második esélyt.

A Z30 volt a kiforrott próbálkozás, de már nem maradt ideje

Ha a BlackBerry Z10 volt az újrakezdés, akkor a Z30 volt a kiforrottabb, érettebb folytatás. Nagyobb kijelzőt, jobb üzemidőt, jobb hangzást és összességében magabiztosabb jelenlétet adott. Utódja mégsem egy valódi Z-szériás továbbfejlesztés lett, hanem inkább egy irányváltás: jött a Passport és a Classic, amelyekkel a BlackBerry részben visszatért a fizikai billentyűzetes gyökereihez.

Ez nagyon jól megmutatja, mennyire nehéz helyzetben volt a cég. Próbált modern, tisztán érintőkijelzős prémium telefont építeni, miközben a régi rajongói továbbra is a klasszikus BlackBerry-élményt keresték. A Z30 emiatt egyfajta lezárása lett annak a korszaknak, amikor a BlackBerry még utoljára megmutatta, hogy tud igazán jó, modern érintőkijelzős telefont készíteni.

Túl későn lett igazán jó

A BlackBerry Z30 talán tényleg a valaha készült legjobb érintőkijelzős BlackBerry volt. Nagy AMOLED kijelző, jó üzemidő, kiváló hangminőség, masszív ház, bővíthető tárhely, praktikus csatlakozók, okos szoftveres megoldások és egy remek virtuális billentyűzet jellemezte.

Nem azért bukott el, mert rossz volt. Hanem azért, mert 2013-ban a piac már nem ilyen telefont akart. Az emberek többsége addigra már választott oldalt, a BlackBerry pedig hiába készített egy érett, szerethető és kifejezetten jól használható eszközt, egyszerűen túl későn érkezett vele.

És talán éppen ezért olyan érdekes ma visszanézni rá. Mert a Z30 nemcsak egy elfeledett csúcsmodell, hanem egy emlékeztető arra is, hogy néha a jó termék önmagában kevés. Az időzítés legalább annyit számít, mint a tudás.