A Samsung 5 legnagyobb mobilos bukása – a benchmark-trükközéstől a kigyulladó Galaxy Note 7-ig

A Samsung ma a világ egyik legfontosabb technológiai vállalata. Telefonokat, kijelzőket, chipeket, tévéket és megszámlálhatatlan más elektronikai eszközt gyárt, a mobilpiacon pedig évtizedek óta azok közé tartozik, akik hajlandók elsőként belevágni valami teljesen újba. Hajlítható kijelző? Már akkor kísérleteztek vele, amikor mások még koncepcióvideókat mutogattak. Brutális kamerás zoom? Megcsinálták. Saját processzor? Az is van.

Csakhogy minél nagyobb az ambíció, annál látványosabb lehet a bukás is.

A Samsung történetében volt olyan Galaxy, amely felismerte, ha benchmarkprogram fut rajta, és ilyenkor hirtelen elővette a jobbik formáját. Volt olyan kameratelefon, amely 108 megapixelt, 100× zoomot és 8K videót ígért, de az első időszakban néha azt sem tudta eldönteni, mire kellene fókuszálnia. Ugyanazt a méregdrága csúcstelefont különböző processzorokkal árulták a világ eltérő pontjain, miközben a két verzió nem minden helyzetben teljesített egyformán. Az első Galaxy Fold tesztpéldányai közül több még a hivatalos rajt előtt tönkrement.

Aztán ott volt a telefon, amelyet végül konkrétan kitiltottak a repülőgépekről.

Jöjjön tehát a Samsung öt legemlékezetesebb mobilos melléfogása.

5. Benchmark-botrány – amikor a Galaxy tudta, hogy vizsgáztatják

A történet 2013 környékén kezdett igazán érdekessé válni. A Galaxy S4 tesztelésekor több szakmai lapnak feltűnt, hogy bizonyos benchmarkprogramok futtatásakor a készülék látványosan másképp viselkedik, mint hétköznapi alkalmazások vagy akár játékok alatt.

A dolog a Galaxy Note 3 esetében vált még egyértelműbbé. A tesztek szerint amikor a telefon felismerte például a Geekbench, az AnTuTu vagy más népszerű mérőprogram futását, a processzor mind a négy magját maximális, 2,3 GHz-es órajelen tarthatta. Normál alkalmazásoknál viszont természetesen nem ez volt az általános működés.

Magyarul: ha jött a dolgozat, a telefon elővette az ünneplős processzorát.

A történet legérdekesebb része akkor következett, amikor a tesztelők módosították a Geekbench alkalmazást úgy, hogy lényegében csak a program azonosítása változzon meg. A Galaxy így már nem ismerte fel a benchmarkot, az extra teljesítmény pedig eltűnt. Egyes többmagos méréseknél körülbelül 20 százalékos különbséget is tapasztaltak.

Ez azért vált problémássá, mert egy benchmark értelme éppen az lenne, hogy összehasonlítható képet adjon arról, milyen teljesítményre képes egy adott készülék. Ha azonban a telefon felismeri, hogy éppen tesztelik, és ilyenkor olyan teljesítményprofilt aktivál, amelyet a hétköznapi alkalmazások nem kapnak meg, akkor az eredmény már kevésbé tükrözi a valós használatot.

A Samsung másképp értelmezte a helyzetet. A vállalat álláspontja szerint nem mesterségesen akarták növelni a benchmarkeredményeket, hanem bizonyos nagy teljesítményt igénylő alkalmazások számára engedélyezték a maximális CPU- és GPU-teljesítményt.

A magyarázatot azonban árnyalta, hogy a vizsgált kódban konkrét benchmarkalkalmazások neveit is megtalálták.

A történet végül különösen elegáns módon zárult. 2014-ben, az Android 4.4.2-es frissítést követően a Galaxy S4 és a Note 3 már nem mutatta ugyanazt a benchmark-specifikus gyorsítást.

A Samsung tehát hivatalosan nem igazán ismerte el, hogy bármi tisztességtelen történt volna, de azért egy szoftverfrissítéssel megszüntette azt a működést, amely elvileg nem is jelentett problémát.

Ma ez már inkább technikatörténeti érdekesség, de akkoriban egy fontos kérdést vetett fel: mennyit ér egy benchmarkeredmény, ha a készülék pontosan tudja, hogy éppen vizsgáztatják?

4. Galaxy S20 Ultra – amikor a 108 megapixeles kamera nem találta a fókuszt

2020-ban a Samsung a Galaxy S20 Ultrával gyakorlatilag megpróbált minden létező specifikációs rekordot egyetlen telefonba sűríteni.

108 megapixeles főkamera, 100× Space Zoom, 8K videofelvétel és 120 Hz-es kijelző került az adatlapra. A készülék specifikációja úgy nézett ki, mintha valaki minden rubrikában egyszerűen megnyomta volna a „maximum” gombot.

Egy ennyire kameraközpontú telefonnál azonban akadt egy kellemetlen probléma: az autofókusz az első szoftververziókkal nem mindig működött megbízhatóan.

Különösen közelebbi témáknál és gyengébb fényviszonyok között lehetett tapasztalni, hogy a rendszer keresgélte a fókuszt, lassabban állt be, vagy egyszerűen nem oda élesített, ahová kellett volna.

Ez bármelyik telefonnál kellemetlen lenne, de egy olyan modellnél különösen kínos, amelynek egyik legfontosabb reklámüzenete éppen a kamerarendszer köré épült.

Volt tehát 108 megapixel, 100× zoom és 8K videó – csak néha meg kellett várni, hogy a telefon eldöntse, mit is akarunk lefotózni.

A probléma részben a hatalmas, új 108 megapixeles érzékelő és az autofókusz-rendszer kombinációjából adódott. A Samsung nem ugyanazt a Dual Pixel megoldást használta, amely több korábbi Galaxy csúcsmodellben már jól bevált, az új rendszer pedig a gyakorlatban nem bizonyult minden helyzetben ugyanolyan magabiztosnak.

A Samsung ugyanakkor gyorsan reagált. Több szoftverfrissítés érkezett, amelyek javították az autofókuszt, a kamera működését és az általános képminőséget.

És fontos hangsúlyozni: az S20 Ultra kamerája ettől még nem volt rossz. Sőt, megfelelő helyzetben elképesztően jó fotók készülhettek vele. A probléma inkább az volt, hogy az „Ultra” névvel, brutális specifikációkkal és komoly árcédulával érkező telefon pont egy egészen alapvető területen mutatott bizonytalanságot.

A Samsung később hardveresen is változtatott az Ultra modelleken, és külön lézeres autofókusz-segédet is alkalmazott.

A történet tanulsága egyszerű: a 108 megapixel önmagában még nem garantál tökéletes kamerát. Néha előbb azt kell megbízhatóan eltalálni, mire akarunk fókuszálni.

3. Exynos kontra Snapdragon – ugyanaz a Galaxy, csak nem feltétlenül ugyanazzal az élménnyel

A Galaxy S20 szériához egy másik vitatott Samsung-stratégia is kapcsolódott.

A vállalat éveken keresztül ugyanazokat a Galaxy S modelleket különböző processzorokkal értékesítette a világ eltérő régióiban. Az Egyesült Államokban és néhány ázsiai piacon jellemzően Qualcomm Snapdragon lapkával lehetett megvásárolni a készülékeket, míg Európában – így Magyarországon is – gyakran a Samsung saját Exynos rendszerchipje került beléjük.

Az S20 sorozatnál az eltérés különösen sok kritikát kapott. Míg több piacon Snapdragon 865 dolgozott a telefonokban, az európai változatok jellemzően Exynos 990-et kaptak.

Papíron mindkettő csúcskategóriás platform volt.

A gyakorlatban azonban számos összehasonlításban a Snapdragon-változat bizonyult erősebbnek, különösen grafikus teljesítményben és hosszabb terhelés alatt. Az Exynos-verziók melegedésével kapcsolatban is több panasz érkezett, és egyes mérések az akkumulátoros üzemidőben is különbséget mutattak.

Ez felhasználói szemmel egy nagyon egyszerű problémát eredményezett.

Két ember megvásárolhatta ugyanazt a Galaxy S20 Ultrát. Ugyanaz a készüléknév, ugyanaz a kijelző, ugyanaz a kamerarendszer, ugyanaz a dizájn és hasonló prémium árszint. Az egyik telefonban azonban Snapdragon dolgozott, a másikban Exynos – és bizonyos helyzetekben nem ugyanazt a teljesítményt kapták.

A felhasználók elégedetlensége odáig jutott, hogy 2020-ban online petíció is indult azért, hogy a Samsung hagyjon fel az Exynos lapkák használatával a csúcskategóriás Galaxy telefonokban.

A Samsung válasza szerint mindkét változat ugyanazokon a szigorú, valós használatot modellező teszteken ment keresztül, és mindkettőt úgy tervezték, hogy optimális teljesítményt nyújtson a készülék teljes életciklusa során.

A felhasználói vita azonban nem igazán erről szólt.

Hanem arról, hogy ha valaki ugyanazért a Galaxy modellért fizet prémium árat Európában, miért kellene elfogadnia, hogy egy másik régióban értékesített változat bizonyos területeken jobb teljesítményt nyújthat?

Az Exynos–Snapdragon vita ráadásul messze nem egyetlen generáció problémája volt. A Samsung hosszú éveken át alkalmazta ezt a kettős stratégiát, és időről időre újra előkerült a kérdés, mennyire tekinthető valóban egyenértékűnek a két hardver.

Az Exynos 990 egyszerűen különösen rossz pillanatban világított rá erre a problémára.

2. Galaxy Fold – a hajlítható jövő, amely majdnem eltört még a rajt előtt

2019-ben a Samsung végre bemutatta azt a készüléket, amelyről az iparág évek óta beszélt.

A Galaxy Fold kívül hagyományosabb, kisebb kijelzőt kínált, szétnyitva viszont egy 7,3 hüvelykes, hajlítható panel jelent meg. A telefon nem egyszerű új Galaxy modell volt, hanem egy teljesen új termékkategória egyik első komoly képviselője.

A koncepció lenyűgöző volt.

A probléma akkor kezdődött, amikor az első tesztpéldányok eljutottak az újságírókhoz.

A Fold kijelzőjén volt egy vékony réteg, amely első pillantásra nagyon hasonlított egy gyárilag felhelyezett kijelzővédő fóliára. Néhány tesztelő ezért egyszerűen lehúzta.

Csakhogy ez nem védőfólia volt.

A hajlítható kijelző szerkezetének része volt, eltávolítása után pedig több készülék panelje rövid időn belül meghibásodott.

Ez önmagában is komoly tervezési és kommunikációs probléma lett volna, de hamar kiderült, hogy nem minden meghibásodott Fold esetében a tesztelő volt a hibás. Más készülékeken úgy is jelentkeztek kijelzőproblémák, hogy a felső réteget senki nem távolította el. Egyes paneleken dudorok jelentek meg, és a zsanér környezetén keresztül szennyeződés is kerülhetett a kijelző mögé.

A Samsung saját vizsgálata szerint a zsanér felső és alsó részének kialakítása is szerepet játszhatott a problémában, illetve a készülék belsejébe jutó idegen anyag szintén károsíthatta a panelt.

Az egész helyzetet még kínosabbá tette, hogy a Samsung nem sokkal korábban látványos videóban mutatta be, ahogy robotok 200 ezer alkalommal hajtogatják a Galaxy Foldot. Ez a gyártó számításai szerint körülbelül öt év normál használatnak felelt meg.

Laborban tehát 200 ezer hajtogatás.

Néhány tesztkészülék a való világban viszont még egy hétvégéig sem jutott el hibamentesen.

A helyzet olyan komollyá vált, hogy a Samsung néhány nappal a tervezett amerikai rajt előtt elhalasztotta a Galaxy Fold megjelenését, és visszakérte a tesztpéldányokat további vizsgálatra.

Ez különösen látványos kudarc volt. Egy közel 800 ezer forintos, világpremierre kész eszközről beszéltünk, amely köré már elindult a teljes marketingkampány, a tesztelők pedig már használták.

A Samsung végül azonban nem temette el a projektet.

A következő hónapokban átdolgozták a konstrukciót. A kijelző felső védőrétegét úgy módosították, hogy egyértelműbben a készülék részének tűnjön, megerősítették a zsanér környezetét, és további védelmet építettek be a szennyeződések ellen.

A javított Galaxy Fold végül 2019 szeptemberében került piacra.

Az első rajt kétségtelenül hatalmas PR-kudarc volt, hosszú távon viszont a Samsung döntése beigazolódott. A Foldból később teljes Galaxy Z Fold termékcsalád nőtt ki, a hajlítható mobil pedig valódi kategóriává vált.

Ezért az első Galaxy Fold talán nem is klasszikus bukás.

Inkább egy nagyon látványos majdnem-bukás, amelyet a Samsung végül sikeresen megmentett.

TouchWiz, Galaxy S5, S6 és Bixby – ezek is megérdemelnek néhány szót

Az ötös listán kívül is akad néhány Samsung-döntés, amelyet nehéz teljesen szó nélkül hagyni.

Ott volt például a TouchWiz, amelynek bizonyos korszakai arról szóltak, hogy szinte minden elképzelhető funkciót bepakoljanak az Androidba. Saját alkalmazások, gesztusok, látványos animációk, szemkövetés és megszámlálhatatlan extra került a rendszerbe, miközben egyes Galaxy modelleken már az egyszerűbb feladatok közben is előfordult akadozás. A mai One UI ebből a szempontból már egy egészen más világ.

Aztán jött a Galaxy S5, amely műszakilag kifejezetten jól felszerelt készülék volt, perforált műanyag hátlapjával azonban olyan erősen megosztotta a közönséget, hogy az internet rövid idő alatt „ragtapasz dizájnnak” keresztelte el.

A Galaxy S6 ennek szinte az ellenkezőjét hozta. A Samsung végre áttért a prémiumabb üveg-fém kialakításra, közben viszont eltűnt a microSD-bővítés, a cserélhető akkumulátor és az előző generáció vízállósága is. Vagyis szebb lett a telefon, cserébe több olyan előny is megszűnt, amelyekkel korábban az androidos gyártók előszeretettel szurkálták az iPhone-t.

És persze ott volt a Bixby-gomb.

A Samsung annyira hitt saját digitális asszisztensében, hogy több Galaxy telefon oldalára külön fizikai gombot tett a Bixby számára. A felhasználók egy része pedig olyan lelkesen fogadta az ötletet, hogy az egyik leggyakoribb kérdés rövid időn belül az lett: hogyan lehet ezt a gombot kikapcsolni vagy valami másra átprogramozni?

Érdekes módon a Samsung igazán nagy mobilos botrányainak többsége már az okostelefonos korszakhoz kapcsolódik. Minél összetettebbé váltak ezek az eszközök, annál több lehetőség nyílt arra is, hogy valami nagyon látványosan félremenjen.

Erre pedig aligha találunk jobb példát, mint a lista első helyezettjét.

1. Galaxy Note 7 – a telefon, amelyet konkrétan kitiltottak a repülőgépekről

2016-ban a Samsung bemutatta a Galaxy Note 7-et, amely papíron a korszak egyik legjobb telefonjának tűnt.

Ívelt AMOLED kijelző, S Pen, vízállóság, íriszszkenner, remek kamera és csúcskategóriás hardver került bele. Szinte minden megvolt benne, amit akkor egy prémium Samsung mobiltól el lehetett várni.

A problémát egyetlen alkatrész okozta.

Az akkumulátor.

Röviddel a megjelenés után sorra érkeztek a beszámolók túlmelegedő, füstölő, egyes esetekben pedig kigyulladó Galaxy Note 7 készülékekről. A probléma elég komoly volt ahhoz, hogy a Samsung 2016 szeptemberében leállítsa az értékesítést, majd körülbelül 2,5 millió készüléket érintő globális visszahívást jelentsen be.

A tulajdonosok számára cseretelefont biztosítottak.

Ezen a ponton akár le is zárulhatott volna a történet.

Csakhogy a cserekészülékek közül is több túlmelegedett.

Ez már nem egyszerű gyártási baki volt, hanem teljes válsághelyzet.

Az egyik legismertebb esetben egy állítólag már kicserélt Galaxy Note 7 füstölni kezdett egy Southwest Airlines járatán, miközben a repülőgép még a földön állt. Az utasokat ki kellett szállítani.

2016 októberében a Samsung végleg leállította a Note 7 gyártását és értékesítését, a tulajdonosokat pedig arra kérte, hogy kapcsolják ki a készülékeket, és többé ne használják őket.

Az amerikai közlekedési hatóságok még ennél is tovább mentek.

A Galaxy Note 7-et kitiltották az Egyesült Államok kereskedelmi repülőjáratairól. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy a készüléket nem lehetett bekapcsolni a fedélzeten. Kézipoggyászban sem lehetett felvinni, és a feladott csomagba sem lehetett betenni.

Egyszerűen nem kerülhetett fel a repülőgépre.

Kevés mobiltelefon mondhatja el magáról, hogy a reptéri személyzet külön figyelmeztette miatta az utasokat.

Két külön akkumulátorhiba kellett a teljes katasztrófához

A Samsung hónapokon keresztül vizsgálta a történteket. Több százezer készüléket és akkumulátort teszteltek, majd 2017 elején nyilvánosságra hozták a vizsgálat eredményét.

A legmeglepőbb megállapítás az volt, hogy nem egyetlen hiba okozta a problémát.

Az eredeti akkumulátoroknál konstrukciós probléma miatt bizonyos helyeken deformálódhattak az elektródák, ami belső rövidzárlathoz vezethetett.

A visszahívás után használt, másik beszállítótól érkező akkumulátoroknál viszont már eltérő gyártási hibák jelentkeztek, köztük hegesztési problémák és hiányzó szigetelés.

Vagyis a Samsung kezelte az első problémát, majd a cserekészülékeknél egy teljesen második hibával szembesült.

Ennél balszerencsésebb forgatókönyvet nehéz lett volna írni.

A Note 7 bukása után teljesen átalakult az akkumulátorok ellenőrzése

A Note 7 hatalmas pénzügyi és reputációs csapást jelentett a Samsungnak, a vállalat azonban az eset után nagyon komoly változtatásokat vezetett be.

Létrehoztak egy új, nyolclépéses akkumulátor-biztonsági ellenőrzési folyamatot, és jelentősen megszigorították a tesztelést.

A Note márkanevet sem engedték el.

Egy évvel később megjelent a Galaxy Note 8, és a sorozat még hosszú éveken keresztül folytatódott. A Note 7 története így nemcsak a Samsung egyik legnagyobb kudarca lett, hanem annak példája is, hogyan próbál egy vállalat egy rendkívül súlyos hibából rendszerszintű tanulságokat levonni.

Maga a készülék viszont örökre beírta magát a mobiltelefonok történetébe.

2016 augusztusában még az év egyik legjobb okostelefonjaként ünnepelték.

Két hónappal később már arra kérték a tulajdonosokat, hogy kapcsolják ki, adják vissza, és lehetőleg repülőgép közelébe se vigyék.

Ennél látványosabban kevés csúcstelefon sorsa fordult meg.

A Samsung legnagyobb hibáiból végül sokszor fejlődés lett

A listát végignézve jól látható, hogy a Samsung története nem csak rekordokról, technológiai elsőségekről és sikeres Galaxy modellekről szól. A vállalat hajlandósága a kísérletezésre időnként nagyon komoly hibákat is eredményezett.

A benchmark-ügy megmutatta, hogy egy teljesítménymérés értéke gyorsan megkérdőjeleződhet, ha a telefon tudja, mikor vizsgáztatják. Az S20 Ultra bizonyította, hogy a brutális specifikációs számok önmagukban nem elegendők a kiforrott felhasználói élményhez. Az Exynos–Snapdragon történet hosszú éveken keresztül felvetette a kérdést, hogy valóban ugyanazt a terméket kapják-e a világ különböző részein élő vásárlók.

Az első Galaxy Fold rajtja majdnem teljes katasztrófa lett, de a Samsung inkább elhalasztotta a megjelenést, újratervezte a készüléket, majd továbbvitte az egész kategóriát. A Note 7 pedig olyan súlyos figyelmeztetés volt, amely után teljesen új akkumulátor-ellenőrzési rendszert vezettek be.

Talán ez a Samsung történetének érdekesebb oldala. Nem az, hogy soha nem hibázik – mert nagyon is tud –, hanem hogy több alkalommal éppen egy látványos kudarc után próbált valami jobbat építeni.

És minél fejlettebbek lettek a mobiltelefonok, annál látványosabban lehetett hibázni velük.

Képek: Samsung